Bizony. Majdnem egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam. Hogy mi történt azóta? Sokminden, de amiről írni akartam, az az, hogy készülünk az óvodára. Túl vagyok életem első szülői értekezletén. Kuncogtam is magamban, én, mint szülő, hehe, jó vicc, inkább a gyerekek közt kéne ülnöm :D Azért persze…

Megjelent életünkben az agresszió. A mi békés, nyugodt, veszekedésmentes övezetünkbe tört be Ádám hisztikkel, kiabálásokkal, indokolatlan dühkitörésekkel, kezdetben csak verbális, majd fizikai agresszióval.  Életkori sajátosság, persze, tudom. De hogy kezelje ezt egy anya, aki világéletében került…

Az eső és a betegségek a legnagyobb ellenlábasaim. Az elmúlt pár hónapot kvázi idebent töltöttük a lakásban, aminek köszönhetően Ádám nem mozogja ki magát, nincs eleget friss levegőn és így a nappali alvási rituáléja egyenlő lett az ellenkezéssel, a hisztivel, a "NEM AKAROK ALUDNI" max. hangerőn…

El kellett kezdenünk gyűjteni a gyöngyszemeket, mert annyi van :) Íme néhány cukiság az én folyton karattyoló kétévesemtől: - A gonosz dolog jó - Reggeli közben egyszercsak: “A papi szeret csücsülni a bilin” - A családi kapcsolatokat tanuljuk, ki kinek kicsodája. Miközben beszélgetünk, Ádi ezt…

Vannak jól alvó gyerekek és rossz alvó gyerekek. Az én fiam kétségkívül rossz (el)alvó, az elalvással, rítus ide vagy oda, sosem volt könnyű dolgunk, mert Ádám születése óta nem nagyon szeretne elaludni. Gondolom túl sok a látni, csinálni, beszélnivaló, szerintem úgy érzi, nincs ideje alvásra. Most,…

Éppen a napokban jelöltek példaképnek egy pályázaton azért, mert eddig egész ügyesen egyensúlyoztam a család-munka, karrier-gyereknevelés ingoványos talaján. Az elmúlt két évben magam mércéjével jól teljesítettem, de ez nem mindig egyszerű, sőt. Néha egyszerűen nem lehet…

A megfigyelésem szerint vannak ilyen napok. Nem is napok, ezek általában ha elkezdődnek, összefüggő szerencsétlenséghalmazok, hetek, kéthetek. Amikor semmi nem sikerül. Amikor semmi nem úgy történik, ahogy eltervezzük. Amikor váratlan eseményekkel kell megbírkózni. De vígasztaló…

Előszöris:   2 éves a kis vacak. Kész férfi. Kommunikatív. Intelligens. Pedáns. Igazi mérnökember már most. Költő. Dalospacsirta. Memóriabajnok. Légtornász és akrobata. Autóvezető. A befolyásolás nagymestere. Varázsló és boszorkány. Angyali kisfiú és a világ…

Olyan a fiam mostanság, mint egy kiskamasz. Kiismerhetetlen és egyben lenyűgöző. Az egyik héten olyan kisördög, hogy egy hét alatt kétszer sikerül teljesen kihoznia a sodromból és elérnie, hogy ne tudjam kontrollálni magam. A másik héten pedig egy igazi angyal, mindent tud, figyel…

Olvastam szakkönyveket. Következetesség, kedvesség, rugalmasság, határozottság, türelem, békés megoldások, stb. Felkészültem. Elméletben. De kezdetben azért nem igazán neveltünk, valljuk be: - Először azért nem, mert még kicsi, nem értem, nem tudtam, melyik sírás szól…