A napokban láttam egy filmet a tv-ben, ahol a főhősnő terhes lett és egy nap alatt produkálta az összes terhességi tünetet (hányás, kívánósság, fáradság, mellek, stb). Egy kedves ismerősömmel beszélgetve, aki babát szeretne és minden apró, menstruáció előtti jelben a terhességet látja (ahogy én is eddig) szintén előjöttek ezek a gondolatok, ő is hirtelen érezte a tüneteket és többet is egyszerre.
Ami egy nagy hülyeség.
Nem is értem, hogy a szakmai oldalak/könyvek miért nem fogalmaznak egyértelműen a témában és miért engedik, hogy a filmekben folyton azzal találkozzunk, hogy valaki terhes lesz és azonnal, kb az 5. hét elején produkál minden tünetet. Minden babára váró nőnek el kéne mondani, hogy:
1, A mens előtti kamu tünetek a premenstruációs szindróma (PMS) tünetei jellemzően
2, A terhességi tünetek NEM a 4. hét elején/közepén kezdődnek (vagy ha igen, az ritkaság) és NEM egyszerre érezhető az összes tünet, hanem egymás után, egészen a 12. hét végéig.
Persze a fentiek sem igazak mindenkire, csak a nagy átlagra, hiszen a legfontosabb, amit a terhességről és a tünetekről tudni kell, az az, hogy minden nő más és más, minden eset abszolút egyedi.
A kórházban láttam csak a fogmosás gondolatától hányó kismamát, de láttam a 12. hét végére 10 kg-ot fogyott, háromszor is kiszáradt kismamát, aki mindent kihányt magából, de olyan is volt, aki csak onnan tudta, hogy terhes, hogy látta az ultrahangon, amúgy semmi más nem utalt rá. Az egyik ikres szobatársam például azt mondta, az egyetlen terhességi tünete a gyomorégés volt, ami ikreknél, duplázódótt hcg szintnél különös, de attól még létezhet ilyen.
Én is kíváncsi voltam, a hiperstimuláció után milyen terhességi tüneteim lesznek és mikor.
Íme az eddigi lista:
- kissé megnövekedett éhség és válogatósság csökkenése (6. héttől)
- jobb szaglás, néhány szag (pl.: cigi) kellemetlenné válása (6-8. hét közt, azóta elmúlt sajnos, pedig élveztem :)
- gyomorégés - nem rendszeresen, csak 1-2 alkalommal (6. héttől folyamatosan)
- érzékenység - nem sokkal vagyok sírósabb/meghatódósabb a korábbiaknál, annyi a különbség, hogy babás, kisgyermekes témákon, filmeken, videókon, szövegeken előszeretettel pityeredek el kb 5 másodpercre (7. héttől folyamatosan)
Nem is olyan vészes, úgy tűnik, a macerásabb dolgok elkerültek, se egy erős mellfeszülés, se hányás, se folyamatos émelygés, se irracionális hangulatingadozások. Köszönöm, kicsibabám :D Vagy a végére tartogatod a mulatságot? :)))
Amit viszont már várok, az az a pillanat, amikor először fogom érezni megmozdulni. És amikor először mutatom meg a páromnak, hogy mozog a pici. Azt hiszem az lesz az a pillanat, amikor ő is felfogja, mi történik velünk. Amit én már tudok, hisz érzem. Hogy egy új élet nő a pocakomban, ami örökké megváltoztatja majd az életünket.
Ja és a legutóbbi posztomra reagálok egy gondolat erejéig: azért néha félek :) Ma például fájt egy picit a hasam és mivel annyi minden van ott, sokszor fogalmam sincs, éppen mi fáj, mi a bajom. És ilyenkor nagyon megijedek, hogy jaj, ugye nem a babával van valami. Dehát hogy is lehetne, mikor ilyen kis ügyes, erős, bátor kis törpike volt eddig is :)