Bizony. Majdnem egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam. Hogy mi történt azóta? Sokminden, de amiről írni akartam, az az, hogy készülünk az óvodára. Túl vagyok életem első szülői értekezletén. Kuncogtam is magamban, én, mint szülő, hehe, jó vicc, inkább a gyerekek közt kéne ülnöm :D Azért persze komoly és felelősségteljes arccal hallgattam végig a szigorú óvodaigazgató intelmeit, miszerint:

"Nálunk minden gyerek alszik ebéd után. Fél 1-kor alvás van" (hehe, hát sok sikert az én semmiről lemaradni nem akaró, délután nehezen elalvó, 1-2 közt ágyba kerülő, folyton beszélő és mozgó cserfes fiamhoz). 

"A beszoktatás 1 hét, mindenki egyszerre szokik be, hozzanak magukkal a gyerekek 1 db kedvencet. Ami bármi lehet, de igazából csak plüssállat" (Ádámnak nincs semmilyen kedvenc plüssállata, sosem volt, kedvenc katicabogárral vagy jégkockával pedig gondolom nem engedik majd játszani, pláne aludni :DD)

"Nem kérünk sok mindent a kezdéshez, csak 1 pakk váltás ruhát, 1 tornaruhát, váltás cipőt, ágyneműt, ágyneműre huzatot, gyerek cuccainak zsákot, saját fogkefét, zsepit, szalvétát, wc papírt. És persze mindenben legyen benne a gyerek jele" (jó, hogy a zsepibe, szalvétába, wc papírba nem kell jelet tenni. De ha nem lenne az ovisjelek.hu, kezdés előtt nyilván nagyokat káromkodnék, ha még hajnalban is jeleket kéne varrnom minden egyes cuccba)

"Anyukák, a gyerekeik szeptember 1-el óvodakötelesek, maguk jelentkeztek, mi felvettük őket. A szobatisztaság nem kérdés, elvárása a felvételinek. Van egy nyaruk, tessék elkezdeni a melegben lekapni a gatyát, bugyit, pelenkát és megoldani a problémát. Nem az utolsó hétre hagyni" (valljuk be, igaza van. Szóval mi is lekaptuk a bugyit, pelust és 1 hét nehézkes indulás után a mami hathatós segítségének köszönhetően úgy tűnik, az én nagyfiam az előzetes hiedelmekkel ellentétben abszolút vevő a szobatisztaságra. Egészen meglepett és mellette boldog és büszke vagyok és nem mellesleg végtelenül hálás a nagyszülők nálam kevésbé engedékeny hozzáállásáért. Ádám nekik köszönhetően közel 2 hét alatt pelusos kiscsávóból büszke, bilibe termelő nagyfiú lett :)

Az óvodaigazgató igazából szimpatikus volt a maga határozottságával együtt. Konkrétan beszélt, nem dumált mellé és mindemellett kedves tudott maradni. A szülők viszont határozottan vicces kérdésekkel ostromolták, egyik másik anyuka aggodalmait a csoport jobb kedélyű tagjai elfojtott mosollyal és türelemmel hallgatták, az óvónéni viszont állta a sarat. 

Néhány igazán fontos szülői kérdés:

- Mi lesz, ha a gyerek nem lesz szobatiszta szeptemberre? (erre volt válasz a fenti "kiosztás" :) /Igaza van/

- Mi lesz, ha valakinek szülinapjára anyuka behoz a csoportba egy tortát, de az én gyerekem laktóz/glutén/stb. érzékeny? (óvónő válasza: értelmes, empatikus szülők vagyunk, a diétázó gyerekeknek hozunk majd külön valami olyat, amit ők ehetnek) /Jogos/

- Mi lesz, ha nem alszik el a gyerek ebéd után? (no ez épp én voltam, a válasz: Elalszik, higgyem el :)) /Hiszem, ha látom/

- Mikor van ebéd pót (!) befizetés? (alapból abból indulunk ki, hogy elfelejtjük, ugye?) /Nyilván :) /

- Mekkora legyen a gyerek ágyneműje, takarója? (no nekem ez a totál mindegy kategória, persze lehet rajta heteket rugózni, de gondolom épp annyi erőfeszítés ezt a kérdéskört megoldani, hogy bemész akármelyik boltba és kérsz oviba való ágyneműt, majd arra keresel huzatot) /WTF?/

- Ki akar majd szülői munkaközösség tagja lenni? Nem jár sok feladattal, csak.... (és itt jött egy néhány perces feladat-felsorolás). Szerencsére akadt jelentkező. Én ügyesen alkalmaztam az iskolában kifejlesztett mindenfelé néző, sehová sem koncentráló nézésemet. /Huhh, ezt megúsztam/

- Mi van, ha nem eszi az ebédet a gyerek? (állítólag semmi, majd éhes lesz később) /Ja, mehetek majd délután haza az éhségtől totál hisztis gyerekkel, aki ha nagyon éhes, már csak csokiban képes gondolkodni, hurrá./

Ja és szerencsém volt, az elsők közt választhattam A Jelet (mint megtudtam, a jelválasztás az első szülői értekezlet legfontosabb, már-már vérre menő vitájává fajulhatott volna, mi ezt elkerültük). Na vajon mi lett a fiam jele az óvodában? Hát persze, hogy Csiga :)

Szóval most elindult a visszaszámlálás: a babából nemsokára óvodás, szobatiszta, felnőtteket megszégyenítően jó kombinációs és manipulációs érzékkel rendelkező, érzékeny, empatikus, szeretnivaló és udvarias, mindemellett bosszantóan dacos és akaratos, felfedező és tudós nagyfiú lett. Néha csak nézem, nézem és nem hiszem el.

Keresem benne a pufók kisbabát, de csak egy nyurga elevenkét látok, akit végtelenül imádok. És akit heteken belül "elveszítek". A lelkem egyszerre szomorú és boldog. Nem is értem, hogy fér meg egymás mellett ennyi ellentétes érzelem :D