Az eső és a betegségek a legnagyobb ellenlábasaim. Az elmúlt pár hónapot kvázi idebent töltöttük a lakásban, aminek köszönhetően Ádám nem mozogja ki magát, nincs eleget friss levegőn és így a nappali alvási rituáléja egyenlő lett az ellenkezéssel, a hisztivel, a "NEM AKAROK ALUDNI" max. hangerőn történő hangoztatásával, az alvásidőben ágyból, sőt szobából kiszaladgálással, engem macerálással, örökös harccal és küzdelemmel. Egy altatás fél és másfél óra közt mozog.

És tegnap ebből elegem lett. Kértem tanácsokat anyukás fórumokon, jött is pár ötlet, amiből majd megpróbálok szemezgetni, mert már tényleg ötlettelen és eszköztelen vagyok.

Első lépésként megpróbálkozom azzal, amivel eddig sosem mertem: ráhagyom és nem altatom. Ha nem akar aludni, nem fog aludni. Pont.

1. nap

Tegnap megbeszéltük, hogy mostantól ha álmos, szól és megyünk aludni, de amúgy nem kell aludnia, maximum egy kicsit pihennie. Nagyon örült a lehetőségnek. Ebéd után hagytam játszani még, majd mikor láttam, hogy fáradt, óvatosan utalgattam, hogy pihenjünk. Totális falakba, ellenkezésbe ütköztem. Még csak lefeküdni sem volt hajlandó, sem az ágyra, sem a kanapéra, sem a földre. A besötétített szobából ordítva menekült. Oké, mondom, akkor nem is pihenünk (ez volt a másik tanács, hogy ha nem alszik, legalább kicsit pihenjünk együtt összebújva. 2 mesét olvastunk el együtt, aztán továbbált, ennyit a pihenésről :).

14.00 - Ádi vidámabb, mint valaha, míg én 'majd elalszom és teszem a dolgom és nem figyelek rá szándékosan, nem terelem, nem szórakoztatom, ő vígan elvan, újabbnál újabb játékokat próbál ki és boldogan leköti magát.

15.00 - Kókad kissé, fetreng, becsalogatom magam mellé a kanapéra és betakarózunk, beszélgetünk az évszakokról. Már egészen bepilled, mikor odakint csörög a kapucsengő + utána pár perccel megrezzen a telefonom. Szuper. Gyerek felpattan, játszik tovább.

16.00 - Kezd durvulni a helyzet, Ádám ezerrel pörög (ja, hozzáteszem, épp beteg, torok és mandulagyulladása van, más gyerek ilyenkor naphosszat az ágyat nyomja. Az enyém nem. Az enyém betegen alszik a legkevesebbet :). Eljött az a pont, ami miatt sosem akartam kihagyni nála az alvást: ha túlpörög, csak azt keresi, amit nem szabad. Keresi a kitörési, meghökkentési pontokat, mint egy rosszcsont pillangó, úgy szárnyal tiltott dologról tiltott dologra és közben borzasztóan boldog, viccesnek gondolja a helyzetet. Egy fél óra után belefáradok, megdögönyözöm, megnyugtatom kicsit, videózunk pár percet, aztán játszunk együtt.

17.00 - Én megint passzivitásba vonulok, ő pedig magában magyarázva békésen játszogat. Közben azért látom, hogy a mozgáskordinációja nem az igazi, néha dülöngél, mint egy becsiccsentett kamaszlány :D

17.30 - Fájni kezd a fejem és a gyereken is látom, hogy csak ténfereg. Mivel még egész jó idő van, kitalálom, hogy sétálunk egyet. Bepattintom a kocsiba és amint az első keresztutca sarkára érünk, Ádám alszik :)

18.00 - Hazaérünk, felébred, sírva ténfereg és bújik hozzám. A kanapéra ültetem és 1 perc múlva megint alszik. 

Emberkísérlet 1. felvonás vége :D

A tanulságokat levontam. Nekem kell okosabbnak lennem. Hiába akar valamit az én szuperakaratos törpém, a szándék megvan ugyan, de a képesség még nincs :)

Újabb kísérletek következnek.