A megfigyelésem szerint vannak ilyen napok. Nem is napok, ezek általában ha elkezdődnek, összefüggő szerencsétlenséghalmazok, hetek, kéthetek. Amikor semmi nem sikerül. Amikor semmi nem úgy történik, ahogy eltervezzük. Amikor váratlan eseményekkel kell megbírkózni. De vígasztaló a tudat, hogy egyszercsak huss, végetér.

Én épp egy ilyenben vagyok benne. Csak néhány kellemetlen esemény a közelmúltból:

- Ádi utolsó foga jön, szerencsére már pár mm-t kibújt, szóval napok kérdése és vége. Ennek köszönhetően a szokásos menetrend szerint válogat, nem lehet kitalálni, mit akar megenni, az étkezés kész káosz, vita, harc, kivéve ha csokiról vagy édességről van szó. Nem mondom, hogy a Mikulás megkönnyítette a helyes étkezés visszaállítását. A szépen bejáratott altatási menetrendet felváltotta egy akármilyen fáradt, akkor sem akar aludni és ez ellen minden eszközt bevet jellegű napi kétszeri, minimum 1 órás stand-up. A hangulata ingadozó, akár nekem hormonváltozások idején.

- A múlt hétre betervezett összes program végül idegeskedős, nem jól sikerülős, elkedvetlenítős lett, minden borzasztó nehézkesen ment

- Nem találom a helyem a munkában, nehezen megy a priorizálás, alig tudok időt szakítani számomra is értékes-értelmes munkára, nem érzem, hogy hasznom lenne a cégben és bizonytalan vagyok a szerepeimet illetően (ezen dolgozom, de idő kell, míg körvonalazódnak az új tervek, stratégiák)

- Jött pár nav ellenőrzésünk, miért is ne most, év végén

- Tragikus módon eltávozott közülünk  egy kedves kollégánk, feldolgozhatatlan, ami történt vele

- Egy régi mosógép javítása és új vétele paródiába illően alakult: A régit megjavíttattam jó pénzért annak érdekében, hogy átadás után az első mosás pont ugyanolyan rossz legyen, mint javítás előtt. Az újat meghozták, kibontották, majd vissza is vitték, mert hibás volt. Ma megérkezett az újúj, párom beindította egy próbamosásra, majd elment dolgozni, így én szembesültem a centrifugázás közben elszabadult ördögként dühöngő mosógép-szörnnyel, aki kis híján a kádnak paszírozott és felaprított mindent maga körül, a padló állapotáról nem is beszélve. Próbáltam megfékezni a szörnyet egyszer, de újabb vizet adagolt, jött a következő menet. Nyertem. De akkor még nem is sejtettem, hogy az első kettő csak bemelegítés volt a harmadik centrifugázáshoz képest, amit már nem tudtam megfékezni. A gyerek mellettem rémülten sír, én igyekszem lefogni az elszabadult vadállatot, a vége az lett, hogy nemes egyszerűséggel kihúztam a konnektorból. Most béke van :)

- A fiam egy kevéssé sikerült hétvégi gyerekprogramon vélhetőleg összeszedett valami újabb kedves hányósfosóst, (vagy rosszat evett, még nem tudjuk), ennek köszönhetően a tegnap esténk és éjszakánk kissé nehézkes volt. Már gyanús volt a törpe este, beszéltük is a férjemmel, hogy jéé, de normálisan viselkedik, lepihen velünk ejtőzni, bújik meg ilyenek, itt valami nagyon nem stimmel :) Rá fél órára sugárban jött ki belőle a vacsorára adott tápszer. Aztán még. És még. Aztán a víz, amit megivott. Szegényem, éjfélig 4x öltöztettük át, a hányós bödönt már ha meglátta, sírt, ellökte magától és persze hogy inkább az ágyra, szőnyegre, magára, ránk taccsolt ki. Hiába no, ehhez a tálazáshoz még érni kell. 

- Mindezek mellett egy év szenvedés után a hét vége felé végre mennék forgalmi vizsgára és persze hogy bénább vagyok, mint valaha és persze, hogy azon aggódok inkább, hogy hogy megyek vizsgázni, ha beteg a gyerek, neadjisten én is elkapom :(

De szerencsére mindjárt itt a karácsony és akkor bizonyára minden szipiszuperré változik nyomban :D