Szeretem az ilyen napokat. Amikor halad a munka. Amikor tudok pihenni is egy kicsit nap közben. Amikor jó híreket napok. És amikor vásárolhatok :)

Ma ráadásképp 2 szuper dolog is történt, ami még jobban feldobta a kedvem:

1, A cukorterhelés kontroll eredményem megfelelő lett: 4.8-5,8-as, ezek teljesen átlagos és normális értékek. Szóval semmi cukorbetegség, a legutóbbi eredmény pedig betudható annak, hogy nem hallgattam a védőnőkre és a vérvétel előtti nyaralós hetet "végigbuliztam" , már ami az étkezést illeti :) A tanulság: amit a védőnő mond, az nem hülyeség és nem eszünk túl sok cukrosat, mert az nem jó a babának.

2, Véget ért a kiságy mizériám, aminek itt is van a következménye: ma délelőtt megérkezett és délután összeszerelésre került Ádám baba kombi kiságya!!! És ezzel beszereztük a legfontosabb babaholmit. És ezzel egy hatalmas bútordarab került a lakásba, amit nem lehet nem észrevenni. És ezzel minden eddiginél jobban tudatosult bennem, hogy az a kiságy hamarosan egy csöppség új otthona lesz. Gyerekünk lesz. 0-24-ben velünk. A mi kis kétszemélyes birodalmunk többé nem lesz kétszemélyes. És csendes. És nyugodt :))) És mindehhez még jön, hogy hamarosan szülnöm kell. Ami nem baj. Biztosan túléljük mindketten. De igazán halogatnám még, mint a foghúzást szoktam :D Csakhogy életemben először most szinte semmi nem rajtam múlik. 

Szóval kedves kisÁdám, kaptál egy csodaszép lakhelyet tőlünk, a szívünkben is megvan már a helyed bőven (ha láttad volna, apa milyen lázasan szerelte össze a kis birodalmad, büszke lennél), ezért csak annyit kérünk, hogy ahogyan eddigis, ezután is működj velünk együtt szépen, ügyesen :DDD

Ja és amíg el nem felejtem, ösztönzésképp, íme a kiságyad: 

Hogy miért vagyok ilyen büszke erre a bútorra? Mert nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik és nem volt olyan egyszerű kiválasztani és beszerezni sem :) Mindent tud, amit tudnia kell, sőt még többet is. Úgy hívják, hogy kombi ágy, vagyis kiságy és pelenkázó is egyben. Ráadásképp a kiságy alatt egy nagyobb ágy bújik el, ami a kisgyerek kb 10-14 éves koráig jó lesz még. Plusz szétszedhető tetszés szerint: később a kistesónak külön kiságy, a nagytesónak nagyágy, a kiságyból akár íróasztalt is csinálhatok egy fiókos szekrénnyel. És a személyes kedvencem: a kiságy 4 ponton van rögzítve kétoldalt, így ringatható is meg nem is, ahogy szeretnénk. 2 hónapig keresgéltem a megfelelő darabot, míg rátaláltam. Persze amint rendelni akartam, kiderült, hogy a gyártó őszig nem dolgozik és utána is min. 3 hónap, míg elkészül valamivel. Először azt mondták, válasszak másik modellt. De hogy választhatnék mást, amikor megtaláltam a legjobbat? :) Akkor már semmi nem elég jó. Szóval megráztam magam, gondolkodtam kicsit, pár telefonnal kinyomoztam a hazai viszonteladó céget és megtudtam, hogy nekik még 2 db van raktáron abból, amit szeretnék. Az eredmény: gyors döntés csütörtökön és egy összeszerelt kiságy pénteken :D

Várunk, baba!

Azt mondják, ha kismama vagy, nem csak a való világ érzékelése változik meg, hanem a tudatalattid is, hiszen a teljes énedre hat az a változási folyamat, mely segítségével nőből anyává válhatsz. Olvastam egy cikket erről és valóban nagyon érdekes tény és megfigyelés, hogy ez a 9 hónap nem csak testileg változtat meg mindent, hanem éppen elegendő idő arra, hogy lelkileg, szellemileg is felkészüljünk az új életre, az új szerepre, az anyaságra. Hogy ez az átalakulás mennyire minden szinten zajlik, azt mutatja az is, hogy változnak az alvási szokások és az álmok is.

Én alapvetően is nagyon fantáziadús vagyok, ha álmokról van szó, ráadásul képességem van emlékezni is az álmaimra, így nagyon pontosan vissza tudom idézni, hogy milyen tendenciákat figyeltem meg az elmúlt 7 hónapban:

Első trimeszter: az első harmadban ami hirtelen nagyon megváltozott az álmaim tematikáját illetően: megjelentek és a normálisnál kellemetlenül többé váltak a szerelmi töltetű álmaim, bár lehet ennek köze van a hosszú kórházi tartózkodáshoz is :)

Második trimeszter: a középső harmadban megfigyeltem, hogy álmaim minden eddiginél intenzívebbek, nagyon-nagyon átélem őket, ébredéskor a szokottnál nehezebben szakadok ki az álomból és nehezebben észlelem az ébrenlétet. Ezek az álmok nagyon vegyesek, összetettek. Az éjszakai izgalmak mellett állandó társam lett a mosdóba mászkálás, rendszeres, 2-3 órás időközönként. Meggyőződésem, hogy ez az inger nem más, mint egy felkészítő tanfolyam a későbbiekre, amikor szintén képesnek kell majd lennem alapvető szükségletek kielégítésére félkómásan :))) Csak akkor már nem az én szükségleteimről lesz szó :D

Harmadik trimeszter: az elmúlt pár nap határozott változást hozott az álom-szokásaimban, beköszöntött a rémálmok korszaka (ami a szakirodalom szerint szintén természetes, a felkészülési folyamat része). Durva rémálmaim vannak és ráadásként ébredés után sokáig emlékszem is rájuk. Jellegzetes témák: természeti katasztrófák (földrengés volt például tegnapelőtt, pár nappal előtte árvíz) és baba-baba-baba minden mennyiségben: ismerős csecsemők halála, a saját kisbabám, amint éppen megfeledkezem a gondozásáról (nem etetem egész nap, mert elfeledkezem róla, útban valahová félúton jut eszembe, hogy elhagytam valahol, stb). Gondolom, ez a természetes félelmek tudatalatti feldolgozása és felkészülés arra, hogy ha oda jutunk, tényleg ne felejtsem el, hogy már nem vagyok egyedül :))) Mindenesetre kíváncsian várom, milyen álmokat tartogatnak még az elkövetkező hónapok. Gondolom lassan terítékre kerül a szülés és az azzal kapcsolatos parák is :))

Ja és ami a legmegdöbbentőbb volt számomra: amióta terhes vagyok, azóta minden egyes álmomban az vagyok! Ádámka már éjszaka is emlékeztet róla, hogy hamarosan érkezik. Ezt magyarázza meg valaki :) 

Mondhatni, a terhességem eddig sem volt problémamentes és szokványos. Lássuk csak: mesterséges megtermékenyítés, hiperstimuláció, hematóma, kezdődő ikerterhesség, toxoplazmózis védtelenség, kutyaharapás-tetanusz-veszettség elleni oltás, terhességi cukorbetegség gyanú és a legújabb: súlyos vashiány és vérszegénység :)

A terhesgondozásos ügyeletes doki szerint, aki ma megvizsgált (és akiről konkrétan azt hittem, valami munkás lehet, mert caprinadrágban és fehér pólóban, borostásan nyitott ajtót, semmi orvosi köpeny) azt mondta, ilyen vérképpel csoda, hogy a 40 fokos melegben eljutottam ájulás nélkül a rendelésre :DDD Ha engem kérdez, köszönöm, jól vagyok. És Ádámka is jól van. Nyomát se érezzük itt kéremszépen vashiányos állapotnak, szédülésnek, fáradékonyságnak. Jó, mostanság szeretek és végre tudok is 9-10 ig aludni, de ki ne szeretne ilyen melegben, pláne 7 hónapos terhesen ;) 

Szóval állítólag már a legutóbbi vérképem is gázos volt, ami a vastartalmat és a vérszegénységet illeti, de a mostani egyenesen katasztrofális. Persze szerintem túloz a doki, de tényleg csökkenő tendenciát mutatnak a számok az elmúlt időszakban beszedett vasmennyiség ellenére is. Ami valóban nem jó, szegény kicsi baba koraszülött meg gyagya lehet, ha hagyom ilyen mértékben ürülni a vasraktáraimat. De nyilván nem hagyom ;)) Az orvos azt mondta, a pótlásra már a táplálkozás-vitaminok nem lesznek elegendőek, intravénásan kell minimum 10x vasat-folsavat, stb. kapnom. Mondtam neki, oké, szurkáltak eddig is, meg se fog kottyanni, megyek ha menni kell, lényeg hogy a kis porontyunk megkapja ami neki jár. 

A vizsgálat után beszéltem anyukámmal is, mert tudtam, hogy ő pont így járt velem anno. Kiderült, jó, is, hogy felhívtam, mert amit nekem felírtak vas-infúzió gyanánt, arra ő allergiás volt, mentő vitte el, szóval kapott mást. Jó tudni, már ezzel fogok nyitni jövő héten a nőgyógyásznál, mikor megkonzultálom vele a továbbiakat. Mondjuk fura ez az egészségügyi rendszer, legalábbis abban, hogy nem csináltak velem semmit az elején, hiába mondtam mindenkinek (védőnőnek, terhesgondozáson, orvosnak), hogy anyum is durván vérszegény volt velem, nem hallották meg és nem írtak fel időben vasat, csak a 20. hét környékén. Amikor gondolom már kezdtek kiürülni a vasraktáraim... Hát de mindegy, legközelebb már tudni fogom (igen, tervezünk legközelebbet is ;). Úgyhogy megyek, eszek, szedek, lövök mindent hogy a kicsi baba jól legyen és tovább növekedhessen olyan fantasztikusan gyors ütemben, mint eddig ;))

Ja és egyéb babahírek is vannak ám:

Elég idiótán kezdődött a napom, aminek tudtam nekimentem, belebotlottam, leütöttem, belerúgtam, párom már csak kuncogott ahogy a jajjgatásomat hallgatta szerte a lakásban. Ráadásul állítólag már magamban beszélek! Borzasztó, nem? Az a szörnyű, hogy nem vettem észre! :))) Rendeltem törpikének egy vízhőmérős, halacskás kis kádat, azt hozták meg korán reggel egy szuper cumisüveg készlettel együtt, és -ismétlem-állítólag- miközben bontottam a csomagot, magamban dörmögtem, hogy "juj de szép", "jaj de cuki", "mit kell ezzel csinálni?" :)) Lehet, a babához beszéltem, neki mondhattam, mit kapott, de őszintén szólva pár óra múltán nem emlékeztem rá, hogy beszéltem volna :)) Hát ilyen ez a terhesség. 

A cumisüveg viszont komolyan mondom, nagyon durva kihívás volt: annyi részre szedhető, hogy aztán ember legyen a talpán, aki újra össze tudja rakni. Arról pedig fogalmunk sincs, melyik része mire való, hiába a használati útmutató. A szétszedése is 10 perces meló, párommal jó sok időt elmélkedtünk a kanapén ülve a cumisüvegek mechanikájáról, közben fulladoztunk a röhögéstől, hogy ha ez kifog rajtunk, mi lesz így később :DD Azt hiszem még szülés előtt gyakorolgatni fogom, nehogy aztán a baba előtt dühödjek be egy ilyen apróságon. 

Még egy beszerzésem volt ma, ezzel zárom ezt a kicsit szomorkás-bosszantó napot csakazértis vidáman: megvan kisÁdám első szupercuki micimackós plüss takarója, íme:

(ugye hogy nem lehet nem imádni? :))

A legutóbbi két hét tanulsága: a mi kis babánk talán mégsem annyira szófogadó, mint gondoltuk, sőt: már-már öntörvényű. Ahhoz képest ugyanis, hogy az elmúlt hetekben mennyire megnőtt az aktivitási szintje és milyen sokat mozog, már nem csak a szokásos reggel-délben-este periódusban, hanem azok közt is, a családnak és a barátoknak nem és csakazértsem akarta megmutatni, milyen kis mozgékony. Barátnőm két napig várta hiába, hogy beköszönhessen neki és a nagyszülőknek is csak 1-1 másodpercekre produkálta magát :)

Drága kisfiam, mi lesz így később? :D

Arról már ne is beszéljünk, hogy erősödik a kicsike, így az oldalrúgásai hatására egyre nagyobb szemeket meresztek én is. Ha jól sejtem, folytatás következik...

Alapvetően szeretem a nyarat és bírom is. Nyári születésű lányka vagyok, ezért inkább vonzódom ahhoz, hogy kevés ruhában kicsit izzadjak, mint hogy sok ruhában fázzak :) Az elmúlt másfél hét teljesen a nyár jegyében telt annak minden előnyével és hátrányával.

Egyrészt elmentünk nyaralni a Tisza tóra egy hétre baráti társasággal, ott készült a fenti csodaszép kép is (ilyen a tó naplementében). Szuper volt, igazán pihentető, ami igazán ránk fért. Baba is kivette a részét a pihenésből, nap közben ő sem aktívkodott, csak esténként pörgött fel apuka mellett a filmnézések közben :) A meleg rákényszerített arra, hogy tényleg visszafogottan lazítsunk, nap közben nem igazán mozdultunk ki a légkondis apartmanból, főztünk, olvastunk, beszélgettünk, dolgozgattunk. Délután-estefelé mentünk inkább hajózni, sétálni, strandolni, bográcsozni, amikor már elviselhető volt a hőség. Persze én jó kismama módjára ilyenkor is ragaszkodtam a fürdőkendő-naptej-szalmakalap hármashoz, így történt az, hogy egy hét nyaralás után szinte ugyanolyan fehéren tértem haza, mint ahogy elindultam :)   A legjobban a hajózást élveztem, végre összeszedtem a bátorságom és férjem magabiztos támogatásával pár percre kipróbáltam milyen vezetni. És nem fulladtam le :) És nem fulladtam meg, nem estem a tóba sem :D Bár az nehéz lett volna, lévén hogy az egész Tisza tó max mélysége szinte alig haladta meg a 2 métert. 

A nyaralás másik nagy élménye az volt, hogy évtizedek óta először volt a közelemben 6-7 évesnél kisebb gyerek. Kedves barátunk 4 éves kisfia és 2 éves kislánya is velünk lakott, így közelről figyelhettem meg, mi vár rám. Őszintén szólva nem volt olyan vészes, a gyerekek néha rosszcsontok, de alapvetően cukik voltak. A legjobb azt volt látni, ahogy párom mindenféle apró trükköt, ötletet próbálgat a kicsik megnyugtatására, elhallgatására. Olyan kreatív és olyan hatékony volt, hogy újra beleszerettem :) Nagyon jó apuka lesz belőle azt hiszem és nagyon jól fog tudni segíteni a harmónia és a nyugalom megőrzésében. Hiába, jól választottam :D

A nyár és a meleg persze tartogatott pár kismamás kellemetlenséget is, amikre nem készültem fel és amik előrevetítik az előttem álló harmadik trimeszter viszontagságait:

- hosszan tartó sétára képtelen vagyok, vagy ha ráveszem magam, sok szünet és a végén nagy pihenés tud csak további mozgásra buzdítani

- a talpam semmilyen szokásos kedvenc nyári papucsban, balerinacipőben nem érzi magát jól, ha egész nap masszíroztatnám, az se lenne elég. Kell szereznem egy darab valóban kényelmes cipőt, különben kutya világ lesz :)

- a szúnyogok minden eddiginél jobban szeretnek és a csípések helye minden eddiginél csúnyább, úgy látszik, a bőröm is másképp reagál mostanság

- a hasam hordócska jelleget öltött és valóban kevés póz van, amiben sokáig kényelmesen érzi magát.

- a melegtől dagadni kezdett a kezem és a lábam, az eljegyzési gyűrű eggyel kisebb ujjra került, a cipők pedig addig jók rám, míg egyszer le nem veszem őket :)))

- hirtelen pár hét alatt több súlyt felszedtem, mint eddig összesen, a látványt és az érzést még szoknom kell. Szerencsére a súly a hasamon és környékén maradt + társult hozzá egy cuki kis toka, így nem érzem még magam bálnának, viszont a levegővétel egyre nehezebben megy.

Az új mulatságok és változások tegnap csúcsosodtak ki, amikor a legnagyobb kánikula napján reggel nekem éppen cukorterheléses vizsgálatra kellett mennem. A cukorterhelés a következőből áll: reggel 7-re éhgyomorra kórház és vérvétel. Ez után igyál meg 2,5 dl vizet 75 gramm cukorral és egy kis citromlével. Az ízéről ne is beszéljünk, hát még utána a gyomor közérzetéről. A szuper koktél után 2 óra várakozás következik, majd egy újabb vérvétel. 10 óra körül járt az idő, amikor végre hazaindulhattam még mindig éhgyomorral, a cukor által megkavart közérzettel és a már beköszöntött kánikula kíséretében. Itthon az első dolgom egy összetett reggeli megkomponálása volt, aminek azonnal neki is estem, de addigra már annyira rosszul voltam, hogy meg kellett szakítani az étkezést, mert szó szerint kivert a víz, szédültem és izzadtam. Pár óra alatt rendbejött a közérzetem, de arra jutottam, hogy én bizony ki nem mozdulok legalább két napig  a légkondis lakásból :))  A terhelésnek szerdán lesz eredménye és nagy a drukk, hogy ne legyen terhességi cukrom, mert:

1, semmi kedvem a hátralévő 3 hónapot végig diétázni

2, aki cukros lesz, annak még párszor végig kell játszania ezt a terheléses vizsgálatot, amit pláne nem kívánok megismételni

Holnap további izgalmak is várnak, egyrészt megint mehetek fodrászhoz, másrészt mivel dokibácsi a múltkor nem találta kisÁdámunk ujjacskáit, visszarendelt a klinikára, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e. Biztosan rendben lesz, csak ne legyen nagyon meleg :D