Mondhatni, a terhességem eddig sem volt problémamentes és szokványos. Lássuk csak: mesterséges megtermékenyítés, hiperstimuláció, hematóma, kezdődő ikerterhesség, toxoplazmózis védtelenség, kutyaharapás-tetanusz-veszettség elleni oltás, terhességi cukorbetegség gyanú és a legújabb: súlyos vashiány és vérszegénység :)
A terhesgondozásos ügyeletes doki szerint, aki ma megvizsgált (és akiről konkrétan azt hittem, valami munkás lehet, mert caprinadrágban és fehér pólóban, borostásan nyitott ajtót, semmi orvosi köpeny) azt mondta, ilyen vérképpel csoda, hogy a 40 fokos melegben eljutottam ájulás nélkül a rendelésre :DDD Ha engem kérdez, köszönöm, jól vagyok. És Ádámka is jól van. Nyomát se érezzük itt kéremszépen vashiányos állapotnak, szédülésnek, fáradékonyságnak. Jó, mostanság szeretek és végre tudok is 9-10 ig aludni, de ki ne szeretne ilyen melegben, pláne 7 hónapos terhesen ;)
Szóval állítólag már a legutóbbi vérképem is gázos volt, ami a vastartalmat és a vérszegénységet illeti, de a mostani egyenesen katasztrofális. Persze szerintem túloz a doki, de tényleg csökkenő tendenciát mutatnak a számok az elmúlt időszakban beszedett vasmennyiség ellenére is. Ami valóban nem jó, szegény kicsi baba koraszülött meg gyagya lehet, ha hagyom ilyen mértékben ürülni a vasraktáraimat. De nyilván nem hagyom ;)) Az orvos azt mondta, a pótlásra már a táplálkozás-vitaminok nem lesznek elegendőek, intravénásan kell minimum 10x vasat-folsavat, stb. kapnom. Mondtam neki, oké, szurkáltak eddig is, meg se fog kottyanni, megyek ha menni kell, lényeg hogy a kis porontyunk megkapja ami neki jár.
A vizsgálat után beszéltem anyukámmal is, mert tudtam, hogy ő pont így járt velem anno. Kiderült, jó, is, hogy felhívtam, mert amit nekem felírtak vas-infúzió gyanánt, arra ő allergiás volt, mentő vitte el, szóval kapott mást. Jó tudni, már ezzel fogok nyitni jövő héten a nőgyógyásznál, mikor megkonzultálom vele a továbbiakat. Mondjuk fura ez az egészségügyi rendszer, legalábbis abban, hogy nem csináltak velem semmit az elején, hiába mondtam mindenkinek (védőnőnek, terhesgondozáson, orvosnak), hogy anyum is durván vérszegény volt velem, nem hallották meg és nem írtak fel időben vasat, csak a 20. hét környékén. Amikor gondolom már kezdtek kiürülni a vasraktáraim... Hát de mindegy, legközelebb már tudni fogom (igen, tervezünk legközelebbet is ;). Úgyhogy megyek, eszek, szedek, lövök mindent hogy a kicsi baba jól legyen és tovább növekedhessen olyan fantasztikusan gyors ütemben, mint eddig ;))
Ja és egyéb babahírek is vannak ám:
Elég idiótán kezdődött a napom, aminek tudtam nekimentem, belebotlottam, leütöttem, belerúgtam, párom már csak kuncogott ahogy a jajjgatásomat hallgatta szerte a lakásban. Ráadásul állítólag már magamban beszélek! Borzasztó, nem? Az a szörnyű, hogy nem vettem észre! :))) Rendeltem törpikének egy vízhőmérős, halacskás kis kádat, azt hozták meg korán reggel egy szuper cumisüveg készlettel együtt, és -ismétlem-állítólag- miközben bontottam a csomagot, magamban dörmögtem, hogy "juj de szép", "jaj de cuki", "mit kell ezzel csinálni?" :)) Lehet, a babához beszéltem, neki mondhattam, mit kapott, de őszintén szólva pár óra múltán nem emlékeztem rá, hogy beszéltem volna :)) Hát ilyen ez a terhesség.
A cumisüveg viszont komolyan mondom, nagyon durva kihívás volt: annyi részre szedhető, hogy aztán ember legyen a talpán, aki újra össze tudja rakni. Arról pedig fogalmunk sincs, melyik része mire való, hiába a használati útmutató. A szétszedése is 10 perces meló, párommal jó sok időt elmélkedtünk a kanapén ülve a cumisüvegek mechanikájáról, közben fulladoztunk a röhögéstől, hogy ha ez kifog rajtunk, mi lesz így később :DD Azt hiszem még szülés előtt gyakorolgatni fogom, nehogy aztán a baba előtt dühödjek be egy ilyen apróságon.
Még egy beszerzésem volt ma, ezzel zárom ezt a kicsit szomorkás-bosszantó napot csakazértis vidáman: megvan kisÁdám első szupercuki micimackós plüss takarója, íme:
(ugye hogy nem lehet nem imádni? :))
