Ennyit sikerült elkapnia csak a dokinak a kicsiről ma az ultrahangon. Babánk ugyanis - folytatva az elmúlt hetek tendenciáit- nem igazán volt szófogadó, ahogy az ilyen vizsgálatokon szokott. Mert az egy dolog, hogy mindig éppen az ultrahang előtt ébred fel és kezd vad pörgésbe, de hogy pont most jusson eszébe kezével és a lábacskáival is (!) eltakarni az arcát, azt már nem tudom másra fogni, mint dacosságra és komiszságra :))) Akárhogy kopogott neki az orvos, ő csak bújócskázott velünk. A kis drága. Mindenesetre a fenti fotón szerintem nagyon szépen látszik, hogy milyen csinos orra és milyen szép telt, csücsörítős szája van. Már ha sikerül az embernek befókuszálnia a képen szereplő sötét és világos foltokat. ;)

De meg sem lepődöm a sikertelen profilképek tömkelegén, ez megint csak azt bizonyítja, hogy apja fia lesz a gyerek: az apjáról még az esküvőn is csak erőfeszítések árán tudtunk használható profilképet csinálni, mert minden képet szabotált egy fintorral, egy oda nem illő arckifejezéssel :)

Amúgy minden ok, a baba 1240 grammos becsült súllyal ismét sokat nőtt az elmúlt időszakban, az orvos szerint már 28+1 naposnak számít. Mikor megkérdeztem nem lesz-e baj ezzel a gyors növekedéssel és ha nagy lesz, hogy fog kiférni, az orvos teljes nyugalommal közölte, hogy "vagy így, vagy úgy, de ki fog jönni" . Hát jó. Akkor nem tervezek el semmit. Azt hiszem nem lesz szülési tervem sem, teljesen felesleges :)

Rákérdeztem a vasbevitelre is, mondtam, hogy az injekciós megoldás helyett először szeretném kipróbálni a tablettás verziót, azt mondta, rendben van, ahogy akarom. Ilyen a jó orvos. Plusz persze megnyugtatott, hogy annyira nem gáz az eredményem, épp határon van, szóval annyit kell csak csinálnunk az injekció elkerülése érdekében, hogy ez alá már nem megyek az elkövetkező időben. Hát akkor nem megyek. Szeretem a lényegre törő beszélgetéseket. :D

Helyette megyek aludni. A hosszú hétvégét pedig arra fogom szánni, hogy kicsit többet kommunikáljak a mi kis kópénkkal, hátha csak azért durcáskodik mostanság mert sokat dolgoztam és kicsit elhanyagoltam.

Erről jut eszembe: ugye, milyen furcsa-meghasonult dolog érzéseket és akaratokat képzelni egy aprócska, 1 és negyed kilós, még meg sem született baba viselkedésébe képzelni... néha kíváncsi lennék, mit mondana valóban, ha beszélni tudna :)