Olyan sokmindent szeretnék megtanítani a fiamnak. Volt 9 és még ennél is sokkal több hónapom arról ábrándozni, hogy majd mit hogyan fogok csinálni, hogy majd én milyen szuper anya leszek és mennyi mindent fogok neki adni, tanítani, mennyi mindennel megismertethetem majd és jaj, hát…

Mostanság új kihívások elé állít az anyaság és Ádám. És be kell valljam, egyelőre nem sikerült tökéletesen alkalmazkodnom az új helyzethez és megtalálnom a megfelelő hozzáállást, stratégiát. Mert mi is történt? Semmi különös, mindössze annyi, hogy a fiam…

Nem történik velünk semmi különös és mégis. Annyi szép pillanat van, amiket csak firkálok fel a kis virtuális jegyzetfüzetembe, hogy el ne felejtsem megörökíteni. Ádi hajózik Végre vízre tettük minap a hajót, így bemutathattuk babának a 125-ös motort és a Tiszát…

Azt tudtam, hogy egy gyerek nagy felelősség. Azt is tudtam, hogy sok időmet elveszi és kifáraszt. De komolyan mondom, eddig nem ismertem igazán a felelősség fogalmát. És nem tudtam, milyen is igazán fáradtnak lenni.  Olyan nevetséges. Hogy mitől vagyok lemerülve, mint valami…

Jó újságírónak tartom magam (az önbizalom, ugye? :), mégsem találok pontos szavakat arra, mitől is válik egy nő életében az anyaság egyik pillanatról a másikra a világ legfontosabb dolgává (bocsánat, kedves szerelmek, férjek, de így van ;). Megpróbálom megfogalmazni, mit…

Milyen anya szeretnél lenni? A többség azt válaszolja, odaadó, szeretetteljes, tökéletes, figyelmes, stb... Én is sokszor gondoltam rá a terhesség ideje alatt, hogy milyen anya leszek. Valahogy így képzeltem: - nem fogok parázni, aggódni hülyeségeken, ahogyan addig sem tettem -…

Megbolondultam. Egyfolytában bajt látok. Ádi hiába tündéri, valószínűleg teljesen normális és kiegyensúlyozott baba, én mégis mindig mindenben bajt, betegséget látok. Amikor először találkoztam a kis orrlakójával (=takony :), azonnal megfázást, náthát…

Kicsivel több, mint két hete megtörtént a csoda, megszületett gyermekünk, akire oly régóta vártunk. Két hete anya vagyok. Két hete család vagyunk. Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt értünk, aki gondolt ránk, aki szeret minket, aki érdeklődött, telefonált, írt. És elnézést,…

Mert a történet nem ér véget hiperbaba Ádám megszületésével.  Az eufóriás, homályos emlékképes lábadozás délutánján, a műtét utáni osztályon feküdve, miután a látogatók hazamennek, meghozzák a kisbabákat. Csak jönnek és jönnek be a nővérek a kórterembe,…

Ahogyan egyre közeledünk A NAP-hoz, én egyre feszültebb vagyok és egyre több kérdés, kétség kavarog bennem. Érdekes módon nem a szüléssel kapcsolatban. Hanem azzal, ami utána következik. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a mi drága kisfiunkkal simán, együttműködve…