Furcsa volt ez a hét. Ádám 3 hét betegeskedés után megint elkezdte az óvodát és emiatt vagy emellett, magam sem tudom, de mérhetetlen melankólia lett úrrá rajra egész héten. Újra be kellett szoktatni, péntekre jutottunk el odáig, hogy sírás, könnyezés nélkül menjen be a csoportszobába. De nem is a…

Vártam a 12. heti ultrahangot, mint a Messiást. Az utóbbi 2-3 hétben rossz érzésem volt, rosszakat álmodtam és amennyire pozitív volt Ádámmal a babavárásom, most annyira negatívnak éreztem magam. Aggódtam, hogy valami baj lesz. Kétségbeesésemben már azon gondolkoztam, hogy szívhangfigyelőt veszek és…

És elérkeztünk a harmadik lombik kísérlethez. Előzmények: - az előző kezelés sikertelensége kicsit taccsra tett lelkileg, de egy jó pszichológusnak köszönhetően úgy érzem, helyreráztam a gondolataimat és abszolút pozitívan állok neki ennek a menetnek, lesz, ami lesz alapon - azért persze, hogy ne…

Megjelent életünkben az agresszió. A mi békés, nyugodt, veszekedésmentes övezetünkbe tört be Ádám hisztikkel, kiabálásokkal, indokolatlan dühkitörésekkel, kezdetben csak verbális, majd fizikai agresszióval.  Életkori sajátosság, persze, tudom. De hogy kezelje ezt egy anya, aki világéletében került…

2015.01.05. Ez a bejegyzés nem a megírás pillanatában fog nyilvánosságra kerülni. Hogy miért? Mert még nem tudom a végét és mert nem szeretnék elkiabálni semmit. De akármi is lesz a vége, publikálni fogom. Az új év legizgalmasabb eseménye ugyanis, hogy belevágunk a tesó-projektbe. Rég…

Hangya. Ez volt a fiunk első szava. Nem, nem "anya". És nem, nem azért, mert hasonlít az anyára. Ennél sokkal prózaibb oka van, egy elméretezett ikeás ágyneműhuzat. Amit megvettem gyerektakarónak, de mint kiderült, hatalmas, így gondoltam, míg nem lesz jó, használom lepedőnek, mert…

Eljött az az idő, amikor szinte egész nap a játszótéren/közös udvaron vagyunk, és az bizony telis-tele van veszéllyel. Íme az én játszótéri etikett listám, melyet saját gyerekemnek írtam: /akire ma minden parám ellenére különösen büszke voltam, mert…

Néztem-néztem ma a gyereket és az jutott eszembe, mennyire szeretem. Úgy, ahogy van. És hogy mennyire szeretek az anyja lenni. Aztán az, hogy ha őszinte akarok lenni magamhoz, hosszú út vezetett odáig, hogy ezt kijelenthessem.  Mert persze, születése, sőt már a "várása" óta csak…

Közhelyesen szólva hipp-hopp elrepült az első év. És közben annyi minden történt, mintha évek teltek volna el (megint egy közhely:) És ha már a közhelyeknél tartunk, bizony sok volt a fejemben amikor arra vállalkoztunk, hogy családot alapítunk. Amikor felkészültem a…

Rég írtam, ennek oka van: Ádi születése óta először komolyabban is megbetegedett. Na nem kell megijedni (ahogyan mi is tettük), semmi komoly, csak nekünk volt ijesztő és furcsa látvány az örökké mozgó, vidám babánkat egy egész nap bambán apán lógó szomorú kis csomagként…