Hangya. Ez volt a fiunk első szava. Nem, nem "anya". És nem, nem azért, mert hasonlít az anyára. Ennél sokkal prózaibb oka van, egy elméretezett ikeás ágyneműhuzat. Amit megvettem gyerektakarónak, de mint kiderült, hatalmas, így gondoltam, míg nem lesz jó, használom lepedőnek, mert olyan cuki. Ádi pedig valamiért rápörgött nagyon. Vannak rajta vonalak, pöttyök, madarak, virágok. És hangyák. Akiket a mai napig elnéz, körbemászik, körbeugrál, taperol, ujjong, hogy "hangya, hangya, hangya". Ha előkapja az ágyneműtartóból mert épp nem azt használjuk, azonnal elkezdi áttuszkolni az ágyrácsokon :) Szóval nagy a szerelem a hangyákkal és régi az ismertség. Az ikeás barátság mellett a hangyák Ádi első udvari pajtásai is, velük játszott először (már tavaly nyáron) a nagyszülőknél a fűben, homokban, kerítés mellett. 

Éppen ezért ért váratlanul a mai eset: (meg azért, mert az én fiam nem volt igazán soha az a mindent a szájába vevős baba, csak mostanában tesztelgeti, hogy meddig mehet el)

Játszottunk az udvaron, ő a csúszda alján matatott, ott szokott máskor is, mindig összehord oda a szél leveleket, ágakat, hangyákat, azokat szereti babrálni. Én gondoltam, mivel melegem van, ledobom a sálamat a babakocsiba, tőle úgy 5 méterre. Mikor visszafordulok, látom, hogy Ádám keze a szájánál és hajtogatja, hogy "Hangya, hangya". Rászólok, nem szabad megenni a hangyát. Ő nem reagál, továbbra is ott a keze és mantrázza a hangyahangyát. Mondjuk amíg beszél, gondolom nincs baj, de odasietek inkább, hogy nyomatékosítsam a tiltást. Kioktatás helyett viszont azonnal bekapcsol a vészvillogóm. A gyerek kezében nem hangya van, hanem egy méhecske! A két pöttöm ujjával fogja a méhet, az vergődik az ujjai között, a keze pedig egy milliméterre a már nyitott szájától. Hát engem elöntött a víz, a harag, a para, a minden. Azonnal ütöttem ki a méhecskét a kezéből, tapostam is volna el, nehogy bosszút álljon, de lelépett. Ádi meg nézett rám nagy szemekkel, hogy mizu :)

Na, ilyenek után kellene nekem egy pánikgomb. Ami segít megnyugodni. Ami segít nem magamat hibáztatni. Ami segít abban, hogy a hasonló esetek után szokás szerint fellépő minimum 2-3 órán, de inkább fél napon át tartó gyomorgörcsöm kicsit enyhébb legyen. Ami segít, hogy egy ilyen napon ne jöjjön elő minden félelmem attól, hogy elveszíthetem őt. Ami eltörli az utólag fellépő pánikot :) A pánikot, amit igazából az vált ki, hogy ilyenkor érzem, mennyire kicsin múlik az élet...