Biztos voltam benne, hogy tudok főzni és jól főzök. Mostanáig. A babapürék elkészítése ugyanis soha nem látott kihívások elé állított. Rá kellett jönnöm, hogy konkrétan sok helyen az alapoknál vannak hiányosságaim. Mert bár könnyedén összeütök egy baconbe tehert harcsafilét burgonyapürével és valami izgalmas salátával, a céklapürével vagy a kommersz krumpli-répa kombóval igencsak meggyűlt a bajom. 

Pedig olyan egyszerűnek tűnik. Fogod a kiszemelt gyümölcsöt, zöldséget, megpucolod, felaprítod kis kockákra, majd megpárolod és leturmixolod. Nade:

- mekkorára vágd, hogy biztosan puha és könnyen feldolgozható legyen? (persze ez is más minden alapanyagnál)

- mi az, hogy párolás??? Miben különbözik a főzéstől? Ha sok vízben fő, kemény marad, ha kevésben és egy pillanatra nem figyelsz oda (mert például épp szoptatsz vagy altatsz), leég az egész a fenébe. 

- kell fedő vagy nem kell fedő? 

- kis lángon vagy nagy lángon?

- hogy turmixold össze, hogy biztosan ne maradjon benne egy darab kemény falat sem?

- mekkora adagot érdemes csinálni, hogy legyen értelme nekiállni a fél-egy órás programnak?

- és végül: hogy dolgozod fel, ha egész fáradozásod eredménye egy fintorgó, rosszabb esetben köpködő baba? :))

Szégyen, nem szégyen, íme ez én eddigi eredményeim babakaja készítés terén: 

- az alma üvegreszelőn történő reszelésében szuper vagyok, megy bárhol, bármikor, gond nélkül

- körtét reszelni üvegreszelőn lehet, de ahhoz megfelelő körte kell. Azt még nem tudom, milyen a megfelelő, csak azt, hogy az egyik fajta ment gond nélkül, a másikkal fogytam 1 kg-t, mire lereszeltem :)))

- kis vízben párolódni zöldséget (répát-krumplit) nem hagyunk, lekapcsoljuk a tűzhelyet, mielőtt altatni visszük a babát. Ellenkező esetben egy tűzhelyre égett, 1 cm vastag korommal felvértezett, egybefüggő krumpli-répa-lábos repülhet a kukába. A koromréteggel el nem látott szerencsésebb falatok sem menthetőek meg, mivel olyan szaguk van, mint nekem egy egész estés tábortüzezés után.

- nagy vízben, megdöntött fedővel a cékla nem puhul. Vagy mindegy a víz és a fedő, ha még éretlen (vagy mittudoménmilyen) a cékla. Míg a recept 20 percet írt, mi főztük/pároltuk 3 órát. Az utolsó egyet már a férjem menedzselte mert én káromkodva őrjöngtem a tűzhely mellett, szidva minden céklák cékláját és az összes tökéletesen főzni tudó receptfeltöltő asszonyt :)) A cékla persze 3 óra főzés és egész éjszakás áztatás után is olyan állagú volt, hogy majdnem beletört a turmix bicskája. Aztán végül csak sikerült. Adtam belőle a babának. Fujjogott, fintorgott (eddig sosem tette, mindent megevett). Adtam belőle almával elkeverve. Pár falat után félrefordította a fejét és látványosan öklendezni kezdett. Adtam hozzá még egy kis édeskés pépet. A baba tovább folytatta az öklendezést és demonstrációként az arca elé tette az előkét, mondván: "Ennyit és ne tovább". Így akarjon céklát adni az ember. Végülis én is utálom, hogy várhatom el, hogy a gyerek szeresse? 

- a turmixoláshoz használt edény kiválasztása külön gondolkodást igényel: túl lapos edényből kicsap minden. Magas és nagy edény alján ott árválkodik az a pár falatnyi babakaja, turmix legyen a talpán, ami hozzáfér. A szuper formatervezett babakaja tároló edényrendszerbe naná hogy épp nem fér be a turmix feje. A nagy turmixgépbe pedig ilyen kis adagokat beleönteni vicc kategória: volt, hogy még a késekig sem ért fel a feldolgozni kívánt almaadag :))

Hát így. Mondanom sem kell, olyan, tökéletesen összeálló cuccot még sosem sikerült csinálnom, mint a képen. Nem is értem, hogy csinálják... Mindegy, próbálkozunk tovább, mivel várhatóan még legalább másfél évig ez lesz a napi menü és program, muszáj, muszáj, muszáj megtanulni. Vagy beletörődni. Vagy megvenni a boltban. Vagy megvenni mástól. Vagy csinálni egy kajaházhozszállítós céget, aki ilyeneket árul (régi vágyam egyébként, már előre gondoltam arra, hogy nem lesz egyszerű dolgom a pürékkel és az egészséges étkezéssel :))

Az elmúlt pár napban csak úgy dagadt anyai keblem a büszkeségtől, sosem gondoltam volna, hogy képes leszek ennyire örülni a fiamnak és magamnak minden egyes dicsérő szó hallatán :) Hogy mi adott okot az örömködésre?

- Ádi "meglátogatta" a meddőségi központot, ahol több mint egy éve "megalkották", szerettük volna bemutatni és egyben köszönetet is mondani a doktornőnek és a teljes nővérgárdának a kis csodánkért. Azt kell mondjam, teljes volt a siker: mindenki a baba körül tolongott, összevissza dicsérték, hogy milyen szép, milyen okosan néz, milyen nagy, milyen cuki. (azért nem bíztuk a véletlenre, jóllakott baba boldog baba, csinálhattak a nővérkék bármit, ő jól érezte magát és vigyorgott, mint a tejbetök :))) Közben lopva néztem a páciensek arcát is és kicsit rosszul éreztem magam, pontosan tudván, hogy mit érezhetnek boldog kis családunkat nézve...

- A kisfiam miután rájött, hogyan kell a hátáról a hasára fordulni az egyik irányba, egy nap múlva már tudta ugyanezt a másik irányba, még egy napra rá pedig ment a hasról hátra is. Az eredmény egy vidáman pörgő, sikítozó baba, én pedig csak ámulok és bámulok, hogy pillanatok alatt mi lett a nemrég még első mosolyával megörvendeztető törpénkből. Mindemellett az evés végre örömforrás, nem küzdelem, a kis haspók mindent megeszik, nyitja a száját nagyra mint egy fióka, néha azzal küzd, hogy nem tudja elég nagyra nyitni, annyira akarja a kaját :) Még a meggyért is tátogott vadul, hiába vágta a pofákat minden egyes falat után :DD 

- Mindezt tudja a védőnő is, aki ma volt nálunk és megállapította, hogy bizony ha lenne időm, akár most is megcsinálhatná a 6 hónapos kötelező státusz vizsgálatot a gyerekkel, mert már most, 4 és fél hónaposan mindent tud, amit egy 6 hónaposnak kell. És azt is mondta, hogy mindez a mi érdemünk (és persze a mi kis sajtkukacunké :))). Ennél nagyobb dicséret nem is kell egy folyton bizonytalan, elsőgyerekes, tudatlan, gyerekekhez alapvetően nem értő anyukának...

És a ráadás: a mi kis büszkeségünk ma bemutatta az igazi áttörést, első kis fogacskája áttörését :) Délután még csak gyanús volt, hogy mikor szokás szerint elkezdi csócsálni az ujjamat, kezemet, valami apró fájdalom átfutott rajtam. Estére világossá és láthatóvá vált, bizony-bizony megjelent az első fog, azért ez a raptor-harapás :) Ez már csak azért is jó, mert így értelmet nyert a hetek óta tartó nyáladzás és az állandó mindent megharapási kényszere :))) Annak pedig külön örülök, hogy az előzmények nem jártak különösebb sírással, lázzal, nyűgösködéssel. Vagy csak nem vettem észre az Ádi alapjárat hangoskodások közt a fogas hangoskodásokat :DDD

Ezt muszáj lopnom, nagyon jó :) És az a vicces, hogy a terhesség alatt / babavállalás elején tényleg mindegyiket lehetett hallani/olvasni külön-külön véleményként. Aztán szegény első gyerekes anyuka találja ki, mi a jó :)

Szaranya vagy:

-         ha terhesség alatt sokat hízol – nincs önuralmad, hogy megfékezd a zabálásokat

-         ha terhesség alatt keveset hízol – biztos fogyókúráztál, ami nem tesz jót a babának

-         ha nem akarsz kórházban szülni – önző vagy, mert a saját kényelmeddel foglalkozol a baba érdekei helyett

-         ha kórházban szülsz – megalkuvó vagy, mert belenyugszol az orvosi rutinba

-         ha császármetszéssel szülsz – veszélyezteted a babát, mégiscsak egy nagy hasi műtét

-         ha természetes úton szülsz – kitágul a puncid, ami miatt apa elhagy  és a gyerek csonka családban nő fel

-         ha szülés alatt ordítasz – úrinő nem ordít szülés közben, nem igaz, hogy nem tudod visszafogni magad!

-         ha szülés alatt csöndben vagy – nem segítesz a gyereknek, elnyomod a saját nőiséged

-         ha terhesség alatt és szülés után is csinos vagy – te csak a külsőddel vagy elfoglalva ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkoznál

-         ha nem igazán érdekel a külsőd szülés után – igénytelen vagy

-         ha nem fejsz minden szoptatás után – nem igaz, hogy ennyit sem teszel meg a gyerekedért

-         ha fejsz éjjel is – nem pihened ki magad és feszült leszel a csecsemővel

-         ha a négy hónaposnak reszelt almát adsz – allergiás lesz, nem tudtál várni még két hónapot?

-         ha inkább tápszerezed – elhízik

-         ha akarsz szoptatni – mennyivel könnyebb tápszerezni!

-         ha nem akarsz – megfosztod a gyereked a pótolhatatlan anyatejtől

-         ha egy ágyban alszol a gyerekkel – ráerőlteted magad

-         ha külön szobában altatod – szívtelen dög vagy

-         ha hagyod sírni – szintén

-         ha mindig felkapkodod, ha sír – elkényezteted

-         ha a hátán altatod – megfullad, ha bukik

-         ha a hasán altatod – bölcsőhalált halhat

-         ha oldalt fekszik – gerincferdülése lesz

-         ha bébiételt adsz neki – mi az, hogy nem kensz össze három edényt egy sárgarépapüré miatt?

-         ha főzőcskézel – elveszed az időt a gyerek elől

-         ha sokat ülsz a gép előtt – elhanyagolod a gyereket

-         ha nem netezel – antiszociális vagy

-         ha sosem emelsz kezet a gyerekre  – hogy fogja megtanulni, hogy nem szabad a konnektorba nyúlni?

-         ha rácsapsz a kezére – téged börtönbe kéne zárni

-         ha minden nap viszed játszóra a gyereket – csak pletykálni jársz

-         ha nem viszed ki minden nap – szerencsétlent bezárod a levegőtlen lakásba

-         ha ülsz a homokozó szélén és játszol a gyerekkel – biztos tökéletes anyának képzeled magad

-         ha engeded, hogy egyedül játsszon – nem törődsz vele

-         ha hordod játszóházba – sznob vagy

-         ha nem hordod – hát ennyit sem bírsz megtenni a gyerekedért?

-         ha biokaját adsz neki – hülye bioanya vagy... és sznob is

-         ha nem biokaját kap – veszélyezteted a vegyszerekkel

-         ha textilpelenkát használsz – nem haladsz a korral

-         ha eldobhatót – szennyezed a környezeted

-         ha becézgeted – gügyögő és csöpögős vagy

-         ha nem becézgeted – cseppnyi szeretet sincs benned

-         ha pakolsz neki uzsonnát – elkényezteted

-         ha nem készítesz uzsonnát neki – elhanyagolod

-         ha a gyerek jó – tutyimutyinak neveled

-         ha a gyerek eleven – biztos csak nő, mint a dudva, senki nem neveli

-         ha nem sikálod a lakást minden nap – szegény gyerek még beteg lesz

-         ha nem hagyod a házimunkát a fenébe – hogy lehet kupiban élni?

-         ha bölcsibe adod ahelyett, hogy egyénileg és otthon foglalkoznál vele – az első három év legfontosabbja a család, te meg idegenekre bíznád?

-         ha nem adod bölcsibe – nélkülöznie kell a kortársai társaságát, és lemarad arról, hogy új arcokkal, játékokkal ismerkedjen meg

-         ha nem viszed babaúszásra, nyelvtanfolyamra, sportolni – ingerszegény környezetben nő fel és nem fejlődik

-         ha hurcolod babaúszásra, nyelvtanfolyamra, sportolni – szegény nincs egy nyugodt perce sem, mert agyonterheled és nem hagyod játszani

-         ha antibiotikummal tömöd, amikor kettőt tüsszent – hogyan fejlessze az immunrendszerét?

-         ha homeopátiás szereket használsz – szegény gyerek, ennyi erővel porított macskaszart is adhatnál, épp olyan hatásos

-         ha kendőben viszed – elgörbül a gerince

-         ha babakocsiban hordod – nincs eléggé testközelben

-         ha gyerekpórázt használsz – még jó, hogy nem kutyaólban él a gyerek

-         ha nem – felelőtlen vagy, bármikor kitépheti magát a kezedből és az autó elé szaladhat

-         ha egy gyereket vállalsz  – önző vagy, a gyereknek kell a testvér

-         ha kettőt – ezzel még nem tettél a társadalom növekedéséért

-         ha hármat – most mondd, ha ennyire szaranya vagy, minek neked gyerek? Pláne három?

Forrás: Dívány

Babablog lévén a válasz nem olyan nehéz: A fiam :))

A nap szenzációja: Ádi mostmár tényleg megtanult átfordulni hátáról a hasára. Eddig volt 1-1 sikerélménye, de inkább véletlenszerű, nem igazán tudta, mi miért történik vele, csak örült az eredménynek :) Nade tegnap rájött a kis játszóhídja alatt fekve, hogy a híd tetszőleges részébe kapaszkodva bárhová elhúzhatja magát. Aztán rájött, hogy nem is kell kapaszkodni. Ma pedig amikor leraktam 10 percre a híd alá reggel, tele has ide vagy oda, megállás nélkül gyakorolta friss tudományát. Érdekes tárgy befókuszálása - nyújtózás - nagy popó elrúgása a földről, átfordulás, kéz megfelelő helyre tétele - örülés és bámészkodás - bukás + nyál :) Kb ez volt a menetrend egymás után 6-7x, majd úgy elfáradt, hogy elaludt a kincsem az alatt az idő alatt, míg a karomban átvittem a saját szobájába :) Eddig is folyton mozgott kezelába, mi jön mostantól, merült fel bennem a gondolat... 

A nap felfedezése: rájöttem valamire: bár nincs sok tapasztalatom más gyerekek terén és nem is ismerek személyesen sok babát, de ahhoz a kevéshez hasonlítva, akiket ismerek (nem hasonlítgatunk, persze) észre kellett vennem, hogy az én gyerekem bizony hangos. A többi baba a sírást leszámítva elgőgicsélget, esetleg nyöszörög, ha un valamit vagy a másik véglet: sokat sír. A mi hiperbabánk amilyen nagy hanggal jött világra olyan nagy hanggal éli az életét. Azt hittem, majd elmúlik, de nem: Ádi mindent hangosan csinál: hangosan sír, hangosan kacag, hangosan morog ha valami nem tetszik neki, hangos, ha unatkozik, hangos ha éhes, sőt, hangos ha ízlik neki a kaja és nem tömöd elég gyorsan a szájába a jóféle falatokat. De akkor is hangos, ha tömöd. Akkor meg elégedetten hangos :)) Nem baj ez, csak furcsa, hiszen a férjemmel mi alapvetően csendesek vagyunk. És akkor hirtelen belecsöppen az életünkbe valaki, akitől folyton zeng a ház, ahogy mondani szokás :)) El sem tudom képzelni, milyen lesz, ha már beszélni is tud, atyaég :DDD 

(a kép csak illusztráció, de hasonlít :)

Jó újságírónak tartom magam (az önbizalom, ugye? :), mégsem találok pontos szavakat arra, mitől is válik egy nő életében az anyaság egyik pillanatról a másikra a világ legfontosabb dolgává (bocsánat, kedves szerelmek, férjek, de így van ;). Megpróbálom megfogalmazni, mit jelent számomra anyának lenni, mi minden változik meg az emberben a szülés után, és hogyan fordul fel fenekestül az önmagunkról eddig alkotott képünk: 

Alázat: egyik pillanatról a másikra eltűnik az a végtelenül önző ÉN, akivel korábban vidáman együtt éltünk és biztosak voltunk benne, hogy ha meg is születik a gyermek, mindig mi leszünk a legfontosabbak saját magunk számára. Valami mélyről jövő ösztön azonnal kiradírozza önzőségünket és helyére egy alázatos rabszolgát ültet, aki annyira balga, hogy még boldog is rabszolgasorsában :)

Gondoskodás: eddig életedben nem tudtál gondoskodni egy növényről sem és azt hiszed, emiatt rossz anya leszel? Az én hörcsögeim 2 évnél tovább sosem éltek, a növények pedig max. 1 hónapig bírták nálam, ha a férjem nem törődött velük. Ehhez képest a babánk születésével hirtelen két örökké aggódó, törődő, gondoskodás mániás kőszikla csüccsent a vállamra és ha jól sejtem, életem végéig nem terveznek távozni.

Szolgálat: akármennyire is sokat segít/van otthon életünk párja, sosem fogja átélni és megérteni azt a 0-24 órás szolgálatot és az azzal járó fizikai és szellemi munkát, amit egy gyermek megkíván. Talán csak akkor, ha kettesben hagyjuk őket egy hónapra :)))

Szeretet: azt hiszed, a családodat, férjedet, saját magadat szereted a legjobban a világon? A gyerek születése előtt lehet. De aztán huss, jön egy csöpp, tehetetlen, síró, tekergő kis csomag, aki alaposan átírja születése első pillanatában a szeretetről alkotott eddigi elképzeléseidet. Mondok egy példát: biztos mindenkivel volt már olyan, hogy reggel/este merengve elnézte alvó kedvesét és átjárta a határtalan szeretet és boldogság érzése, nézve békésen nyugvó szerelmét. Na ha ránézel alvó kisbabádra, pont ugyanezt érzed, csak annyiszor megszorozva, hogy azt hiszed, kicsordul a füleden is a sok érzelem és meghatódottság és ... és azt gondolod, hogy "nem hiszem el.. tényleg itt van... és tényleg belőlünk származik ... és álmodban sem gondoltad volna, hogy képes vagy ilyen csodát létrehozni.

Rajongás: popsztárért, a szerelmünkért, édességért rajongani egy dolog. Megszűnhet, az intenzitása változhat. A saját gyermekedért viszont születésétől fogva alapértelmezett módon rajongani fogsz. Észre sem veszed a változást, csak ha mélyen magadba nézel, akkor jössz rá, sosem gondoltad volna, hogy képes leszel kitörő örömmel fogadni egy fogatlan vigyort, egy eszméletlenül udvariatlan büfögést, egy adag kakát vagy egy, a te arcodat matató kis kezecskét. A rajongás folyamatos. Minden egyes perc, minden pillanat egyedi és megismételhetetlen és különleges és még a rosszabb napokat is beragyogja a sok "első pillanat". És ez például tipikusan az az érzés, ami szerintem az anyákban van jelen erősebben, mert ők vannak a legtöbbet a picivel. Mivel minden mozdulatot, mozzanatot figyelünk, követünk, aktív részesei vagyunk a pici fejlődésének, így mi kitörő örömmel fogadunk minden minimális kis fejlődést, amit mások tán észre sem vesznek (a bunkók :))

Kihívás: eligazgattál már egy céget vagy 20-30 embert? Azt hiszed, az időháztartás és a szervezés királynője vagy? Én is azt hittem :) Aztán megszületett a fiam és rájöttem, nem igazán műveltem én olyan magas szinten ezt a menedzselést és pláne nem az előre tervezést. Kellett 2-3 hónap, míg belerázódtam valamennyire, de így is minden egyes nap újabb kihívás. Sokkal, sokkal nagyobb, mint bármi, amivel az ember a munkája során találkozhat. Mert itt egy önálló élet a tét. A te gyermeked élete. 

Végezetül, hogy ne csak ömlengjek, íme néhány kevésbé szuper dolog, ami az anyasággal jár (kiegészítvén a legutóbbi gyorstalpaló bejegyzésemet):

- 10-12 óra alvás egyhuzamban, mint régen? Álmaid netovábbja!

- Úgy elindulni otthonról, hogy szerencsés esetben előtte egyszer néztél tükörbe kutyafuttában, megszokottá válik. És így maradjon az ember jó nő :)

- Régen bárhová mentél, elég volt egy kis táska. Most a hatalmas pelenkázótáska + a babakocsi kosara + a babakocsi egyéb rejtett zugai sem mindig elegendőek.

- Korábban a nehezebb súlyokat a férfiak udvariasan átvették tőled. Most is átadhatod, napi 5-6 órából felet biztosan vállal más is a baba hordozásából:) 

- A testnedvek és a mindenféle emberi gusztustalanságok akár akarod, akár nem, a társalgások központi témájává válnak .

- A csend és nyugalom hiánycikké válik.

- Ha eddig azon aggódtál, hogy hogy jut időd a fodrászra, manikűrösre, sminkesre, anyaként már csak azon fogsz, hogy hogy jut időd fogat mosni, hajat mosni vagy szőrteleníteni. Az evésről már ne is beszéljünk...

- Hiába oldottad meg, hogy ne kelljen magatokra naponta főzni, a gyerekre kell. És fogsz is.

- És a legdurvább: szülés előtt elnézted a kisgyerekes ismerőseidet és nagy meggyőződéssel gondoltad, hogy te más leszel. Aztán anyává válsz és pár hét után mélyen legbelül lehajtod a fejed és suttogva beismered: te is ugyanolyan lettél :)))

Sokan mondták, hogy a 4. hónapban minden megváltozik és csak az első hármat kell túlélni, attól fogva jobb lesz. Mint ahogy sok egyéb népi bölcsességnek, ennek se hittem.

Aztán pár napja ráébredtem, hogy nem tudom ugyan az órát, percet de még a napot sem, hogy mikor változtak meg a dolgok, de ahogy ránéztem a kisfiamra, észrevettem, hogy valami megváltozott: csecsemőből baba lett. Valamikor, valahogyan, egyik pillanatról a másikra. Hogy miben nyilvánul ez meg?

- Közhangulat: észrevétlenül megváltozott a sírás - nevetés aránya így: sírás < nevetés. Hogy ezt az összecsiszolódás okozta és az, hogy mostmár tudjuk, mikor mi a baja, mivel lehet felhúzni vagy kiakasztani, min sértődik meg és mikor vannak rossz napjai, vagy az, hogy kitárult számára a világ és minden érdekesebb, mint a bömbölés, nem tudom. Mindenesetre jelentem, a mi babánk már csak felismerhető okkal ordibál, egyéb esetekben ha minden rendben, akkor van egy tele szájjal vigyorgó, nyáladzó kis duracell nyuszink, akinek minden tetszik, aki mindenen nevet (hangosan vagy az épp aktuális trend szerint hangtalanul, nyitott szájjal), aki annyira ügyes, hogy akkor is nevet a poénon, amin a felnőttek, ha nem is hozzá beszélünk és aki néha annyira boldog, hogy látjuk, nyitná ő nagyobbra a száját örömében, de nem tudja :))

- Kommunikáció: az eddig jellemzően sírásból álló kommunikáció megváltozott és igencsak kiszélesedett a paletta: van itt már dühös sírás, csalódott kiabálás, mérges kiabálás, nevetés, meglepődés, mély tanulmányozós hagyj békén nézés, szégyenlős mosolygás, kópé két szemmel kacsintás, rosszcsont nézés, gyere ide és ölelj meg karkinyújtás és kérlelő nézés, azonnal foglalkozz velem gagyogás, majd ha nem reagálsz, dühödt motyogás, önelaltatásra használt mormogás, dünnyögés és még rengeteg-rengeteg, napról napra bővülő új érzelemkifejezési eszköz. Én is érzem, mások is érzik, hogy Ádival már nagyon könnyű szót érteni: a maga kis babanyelvén mindent elmond és ha figyelsz rá, akkor egy boldog törpéd van. Ha nem figyelsz rá, magadra vess :) Olyan szinten képes kifejezni az érdeklődését, hogy ha valami tetszik neki karban sétálás közben, már dünnyög is és nyúl az adott tárgy után. A feladatunk csak annyi, nekünk, egyszerű halandó hordozóeszközöknek, hogy megállunk és türelmesen megvárjuk, míg a kiskirály letapogat, megnyammog, megcsócsál és összenyálaz mindent, ami éppen aktuálisan érdekli.

- Környezet: Mint mondtam, a világ kitárult. Nemrég még azon izgultam, hogy evés után és elmélyült tevékenységek közben úgy be tud bambulni, hogy semmi és senki nem zökkentheti ki és nem reagál ránk, a zajokra, te úr isten, mi van, ha süket/baja van, stb. A bambulás és az elmélyedés megmaradt, de ezeken a szent perceken kívül (amikor jaj annak a halandónak, aki meg meri zavarni) minden érdekelni kezdte. Az evés már igazi csatározás lett, Ádám nézelődik balra és jobbra és ficánkol ide és oda és ezt a hullámmozgást kell lekövetnem a cumisüveggel/kiskanállal. Mert ha a nézelődés közben megszakadna az evés, akkor aztán lenne nemulass :) A játék már nem csak abból áll, hogy dolgokat rakok elé, ő maga keresi meg a számára érdekes, aktuálisan játéknak tekintett tárgyakat. Jártában-keltében megcsodál mindent, nagyon ügyesen nyúl az őt érdeklő dolgok iránt és ami tetszik neki, azt már 100%-os magabiztossággal megragadja és magához húzza. Semmi mellélövés, tapogatás, ami kell, az kell, kéremszépen. Amit meg nem ér el, azt valaki adja oda, de azonnal :) Ma reggel például szoros nyálbarátságot kötött a függönnyel és a napszemüvegemmel (fene gondolta volna, hogy egy napszemüveg fel és levétele fél órás rötyögést és vidámkodást von maga után :)) 

- Saját személyiség: Ádi valamikor egyszercsak elkezdte akarni a dolgokat - akarja a kaját, amit mi eszünk, akarja a kaját, amit ő fog kapni (még mielőtt megkapná), akar saját maga enni és fogni a kiskanalat, kis edényt (aminek persze földre pottyanó kaja az eredménye, de ehhez gondolom hozzá kell szoknunk), akarja nézni a tv-t, akar ülni, akarja nézni és megfogni a ruhánkat, akarja csócsálni a karom vagy a vállam, akarja, hogy segítsek neki elérni a kiszemelt játékokat, akar megfogni és megnézni és megrágni mindent, ami a keze ügyébe kerül. Vagy éppen nem akar dolgokat: nem akarja, hogy altassuk, nem akarja, hogy beledugjam a kezét a ruhaujjba (ezt sosem akarja), nem akarja, hogy pelenkázás közben kivegyem a lábát a szájából, nem akar felöltözni, mielőtt kimegyünk az utcára, nem akar többé játszani, ha meglátja a cumisüveget. Napról napra egyre több minden kiderül arról, hogy mit szeret, mit nem szeret és mikor mire vágyik. Hogy anya és a család dolga ne legyen olyan könnyű, ezeket a preferenciákat természetesen véletlenszerű napokon és módokon bármikor jogában áll megváltoztatni és él is a jogaival :)

- Türelem: na nem a babának, a mamának. Így, hogy már nagy többségében sikerül beazonosítani a rosszkedv, sírás okát (rossz nap, éhség, fáradság, nem figyeltél rám bömbölés, megsértődés, stb), sokkal könnyebb türelmes mosollyal megvárni és túlélni, amíg a kisded megnyugszik és túllép a rossz pontokon. És persze a sok fogatlan mosoly is mindenért kárpótol, ahogy azt mondani szokás. De tényleg :) A baba türelme sajnos nem igazán változott (és ahogy elnézem nagyobb babás ismerőseimet, jó ideig még nem is fog): minden MOST AZONNAL kell. Dehát ez legyen a legnagyobb gondunk. Majd megtanulunk még jobban előre tervezni :D