Biztos voltam benne, hogy tudok főzni és jól főzök. Mostanáig. A babapürék elkészítése ugyanis soha nem látott kihívások elé állított. Rá kellett jönnöm, hogy konkrétan sok helyen az alapoknál vannak hiányosságaim. Mert bár könnyedén összeütök egy baconbe tehert harcsafilét burgonyapürével és valami izgalmas salátával, a céklapürével vagy a kommersz krumpli-répa kombóval igencsak meggyűlt a bajom. 

Pedig olyan egyszerűnek tűnik. Fogod a kiszemelt gyümölcsöt, zöldséget, megpucolod, felaprítod kis kockákra, majd megpárolod és leturmixolod. Nade:

- mekkorára vágd, hogy biztosan puha és könnyen feldolgozható legyen? (persze ez is más minden alapanyagnál)

- mi az, hogy párolás??? Miben különbözik a főzéstől? Ha sok vízben fő, kemény marad, ha kevésben és egy pillanatra nem figyelsz oda (mert például épp szoptatsz vagy altatsz), leég az egész a fenébe. 

- kell fedő vagy nem kell fedő? 

- kis lángon vagy nagy lángon?

- hogy turmixold össze, hogy biztosan ne maradjon benne egy darab kemény falat sem?

- mekkora adagot érdemes csinálni, hogy legyen értelme nekiállni a fél-egy órás programnak?

- és végül: hogy dolgozod fel, ha egész fáradozásod eredménye egy fintorgó, rosszabb esetben köpködő baba? :))

Szégyen, nem szégyen, íme ez én eddigi eredményeim babakaja készítés terén: 

- az alma üvegreszelőn történő reszelésében szuper vagyok, megy bárhol, bármikor, gond nélkül

- körtét reszelni üvegreszelőn lehet, de ahhoz megfelelő körte kell. Azt még nem tudom, milyen a megfelelő, csak azt, hogy az egyik fajta ment gond nélkül, a másikkal fogytam 1 kg-t, mire lereszeltem :)))

- kis vízben párolódni zöldséget (répát-krumplit) nem hagyunk, lekapcsoljuk a tűzhelyet, mielőtt altatni visszük a babát. Ellenkező esetben egy tűzhelyre égett, 1 cm vastag korommal felvértezett, egybefüggő krumpli-répa-lábos repülhet a kukába. A koromréteggel el nem látott szerencsésebb falatok sem menthetőek meg, mivel olyan szaguk van, mint nekem egy egész estés tábortüzezés után.

- nagy vízben, megdöntött fedővel a cékla nem puhul. Vagy mindegy a víz és a fedő, ha még éretlen (vagy mittudoménmilyen) a cékla. Míg a recept 20 percet írt, mi főztük/pároltuk 3 órát. Az utolsó egyet már a férjem menedzselte mert én káromkodva őrjöngtem a tűzhely mellett, szidva minden céklák cékláját és az összes tökéletesen főzni tudó receptfeltöltő asszonyt :)) A cékla persze 3 óra főzés és egész éjszakás áztatás után is olyan állagú volt, hogy majdnem beletört a turmix bicskája. Aztán végül csak sikerült. Adtam belőle a babának. Fujjogott, fintorgott (eddig sosem tette, mindent megevett). Adtam belőle almával elkeverve. Pár falat után félrefordította a fejét és látványosan öklendezni kezdett. Adtam hozzá még egy kis édeskés pépet. A baba tovább folytatta az öklendezést és demonstrációként az arca elé tette az előkét, mondván: "Ennyit és ne tovább". Így akarjon céklát adni az ember. Végülis én is utálom, hogy várhatom el, hogy a gyerek szeresse? 

- a turmixoláshoz használt edény kiválasztása külön gondolkodást igényel: túl lapos edényből kicsap minden. Magas és nagy edény alján ott árválkodik az a pár falatnyi babakaja, turmix legyen a talpán, ami hozzáfér. A szuper formatervezett babakaja tároló edényrendszerbe naná hogy épp nem fér be a turmix feje. A nagy turmixgépbe pedig ilyen kis adagokat beleönteni vicc kategória: volt, hogy még a késekig sem ért fel a feldolgozni kívánt almaadag :))

Hát így. Mondanom sem kell, olyan, tökéletesen összeálló cuccot még sosem sikerült csinálnom, mint a képen. Nem is értem, hogy csinálják... Mindegy, próbálkozunk tovább, mivel várhatóan még legalább másfél évig ez lesz a napi menü és program, muszáj, muszáj, muszáj megtanulni. Vagy beletörődni. Vagy megvenni a boltban. Vagy megvenni mástól. Vagy csinálni egy kajaházhozszállítós céget, aki ilyeneket árul (régi vágyam egyébként, már előre gondoltam arra, hogy nem lesz egyszerű dolgom a pürékkel és az egészséges étkezéssel :))