Babablog lévén a válasz nem olyan nehéz: A fiam :))

A nap szenzációja: Ádi mostmár tényleg megtanult átfordulni hátáról a hasára. Eddig volt 1-1 sikerélménye, de inkább véletlenszerű, nem igazán tudta, mi miért történik vele, csak örült az eredménynek :) Nade tegnap rájött a kis játszóhídja alatt fekve, hogy a híd tetszőleges részébe kapaszkodva bárhová elhúzhatja magát. Aztán rájött, hogy nem is kell kapaszkodni. Ma pedig amikor leraktam 10 percre a híd alá reggel, tele has ide vagy oda, megállás nélkül gyakorolta friss tudományát. Érdekes tárgy befókuszálása - nyújtózás - nagy popó elrúgása a földről, átfordulás, kéz megfelelő helyre tétele - örülés és bámészkodás - bukás + nyál :) Kb ez volt a menetrend egymás után 6-7x, majd úgy elfáradt, hogy elaludt a kincsem az alatt az idő alatt, míg a karomban átvittem a saját szobájába :) Eddig is folyton mozgott kezelába, mi jön mostantól, merült fel bennem a gondolat... 

A nap felfedezése: rájöttem valamire: bár nincs sok tapasztalatom más gyerekek terén és nem is ismerek személyesen sok babát, de ahhoz a kevéshez hasonlítva, akiket ismerek (nem hasonlítgatunk, persze) észre kellett vennem, hogy az én gyerekem bizony hangos. A többi baba a sírást leszámítva elgőgicsélget, esetleg nyöszörög, ha un valamit vagy a másik véglet: sokat sír. A mi hiperbabánk amilyen nagy hanggal jött világra olyan nagy hanggal éli az életét. Azt hittem, majd elmúlik, de nem: Ádi mindent hangosan csinál: hangosan sír, hangosan kacag, hangosan morog ha valami nem tetszik neki, hangos, ha unatkozik, hangos ha éhes, sőt, hangos ha ízlik neki a kaja és nem tömöd elég gyorsan a szájába a jóféle falatokat. De akkor is hangos, ha tömöd. Akkor meg elégedetten hangos :)) Nem baj ez, csak furcsa, hiszen a férjemmel mi alapvetően csendesek vagyunk. És akkor hirtelen belecsöppen az életünkbe valaki, akitől folyton zeng a ház, ahogy mondani szokás :)) El sem tudom képzelni, milyen lesz, ha már beszélni is tud, atyaég :DDD 

(a kép csak illusztráció, de hasonlít :)