Az elmúlt pár napban csak úgy dagadt anyai keblem a büszkeségtől, sosem gondoltam volna, hogy képes leszek ennyire örülni a fiamnak és magamnak minden egyes dicsérő szó hallatán :) Hogy mi adott okot az örömködésre?

- Ádi "meglátogatta" a meddőségi központot, ahol több mint egy éve "megalkották", szerettük volna bemutatni és egyben köszönetet is mondani a doktornőnek és a teljes nővérgárdának a kis csodánkért. Azt kell mondjam, teljes volt a siker: mindenki a baba körül tolongott, összevissza dicsérték, hogy milyen szép, milyen okosan néz, milyen nagy, milyen cuki. (azért nem bíztuk a véletlenre, jóllakott baba boldog baba, csinálhattak a nővérkék bármit, ő jól érezte magát és vigyorgott, mint a tejbetök :))) Közben lopva néztem a páciensek arcát is és kicsit rosszul éreztem magam, pontosan tudván, hogy mit érezhetnek boldog kis családunkat nézve...

- A kisfiam miután rájött, hogyan kell a hátáról a hasára fordulni az egyik irányba, egy nap múlva már tudta ugyanezt a másik irányba, még egy napra rá pedig ment a hasról hátra is. Az eredmény egy vidáman pörgő, sikítozó baba, én pedig csak ámulok és bámulok, hogy pillanatok alatt mi lett a nemrég még első mosolyával megörvendeztető törpénkből. Mindemellett az evés végre örömforrás, nem küzdelem, a kis haspók mindent megeszik, nyitja a száját nagyra mint egy fióka, néha azzal küzd, hogy nem tudja elég nagyra nyitni, annyira akarja a kaját :) Még a meggyért is tátogott vadul, hiába vágta a pofákat minden egyes falat után :DD 

- Mindezt tudja a védőnő is, aki ma volt nálunk és megállapította, hogy bizony ha lenne időm, akár most is megcsinálhatná a 6 hónapos kötelező státusz vizsgálatot a gyerekkel, mert már most, 4 és fél hónaposan mindent tud, amit egy 6 hónaposnak kell. És azt is mondta, hogy mindez a mi érdemünk (és persze a mi kis sajtkukacunké :))). Ennél nagyobb dicséret nem is kell egy folyton bizonytalan, elsőgyerekes, tudatlan, gyerekekhez alapvetően nem értő anyukának...

És a ráadás: a mi kis büszkeségünk ma bemutatta az igazi áttörést, első kis fogacskája áttörését :) Délután még csak gyanús volt, hogy mikor szokás szerint elkezdi csócsálni az ujjamat, kezemet, valami apró fájdalom átfutott rajtam. Estére világossá és láthatóvá vált, bizony-bizony megjelent az első fog, azért ez a raptor-harapás :) Ez már csak azért is jó, mert így értelmet nyert a hetek óta tartó nyáladzás és az állandó mindent megharapási kényszere :))) Annak pedig külön örülök, hogy az előzmények nem jártak különösebb sírással, lázzal, nyűgösködéssel. Vagy csak nem vettem észre az Ádi alapjárat hangoskodások közt a fogas hangoskodásokat :DDD