Ma esti elalvás: Önállóan! Háton! Macit szorongatva!
Elmorzsolok egy könnycseppet és nyugtázom, hogy megint egy dolog, amiben a fiamnak már nem lesz mindig szüksége rám. Aztán elmorzsolok a másik szememből is egy könnycseppet, hiszen olyan kimondhatatlanul büszke vagyok az én kis, önálló nagyfiamra...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
