Hamarosan jön egy hosszabb beszámoló a második-harmadik hét történéseiről, addigis meg kell emlékezzek a tegnapi és a mai napról, amikor a fiunk: - először mondta magától, általa kreált mondatban a parton kavicsdobálás közben, elmélyülten, maga alá motyogva, hogy "Ádám…

Meg kell dicsérnem magamat. És a fiamat. Ejj, de nagyképűen hangzik ez :) Kezdjük újra. Meg kell emlékeznem arról, hogy az ici-pici, vörös fejű kis ordító csomagunkból röpke (vagyis napra pontosan) másfél év alatt bizony egy mini gentleman lett, akire nagyon büszke…

Kicsit megkésve bár, de folytatódik a sorozat :) Majd 30 évvel ezelőtt születtem én, másfél éve megszületett a fiam és vele együtt megszületett egy anya és egy apa is. A család születése viszont nem egyik napról a másikra történt. Ha visszaemlékszem, talán 1 éves lehetett…

Különleges hét a mostani: - Ádi életében először jó alaposan megvágta magát. Egy ollóval. Igen, az én hibám volt. Nem kellett volna... De ohh, hány ilyen lesz még. Nézzük a jó oldalát: 1, kiderült, hogy ért valamit az elsősegély tanfolyam: sikerült gyorsan és aránylag…

Végre valahára kibújt a szög a zsákból. Vagyis a fogak onnan, ahonnan ki kell bújniuk. Kilenceske és tizeske, az első rágófogak az elmúlt hónapokban kissé szétzilálták Ádi életét, így eshetett, hogy a fiam hangulata olyan szeszélyes volt, mint az időjárás mostanság. No nem…

2014-ben úgy tűnik, nagyon jó voltam :) Ha ugyanis belegondolok, képzeletbeli karácsonyfám környéke telis-tele van a világ legszebb és legértékesebb ajándékaival: - egy férjjel, társsal, baráttal, örök, el nem múló szerelemmel, szeretettel és kötődéssel, közös célokkal,…