Hamarosan jön egy hosszabb beszámoló a második-harmadik hét történéseiről, addigis meg kell emlékezzek a tegnapi és a mai napról, amikor a fiunk:
- először mondta magától, általa kreált mondatban a parton kavicsdobálás közben, elmélyülten, maga alá motyogva, hogy "Ádám szereti a apucit. Ádám szereti a anyát. Ádám szereti a tengert. Ádám szereti csokit. Ádám szereti a bureket. Ádám szereti nénit. Ádám szereti fiút" (utóbbi kettőt még nem azonosítottuk be, de igyekszünk nem gyanakodni gyerekrablókra, előbbitől pedig olvadozunk)
- először ment ketteske a wc-be. Igaz, hogy csak 2 bogyó, amit rá 5 percre egy hatalmas adag pelusos pakk követett és igaz, hogy előtte a strandon 3 fürdőnadrág is bebogyósodott, én pedig többet voltam a wc-ben gatyát mosni, mint a vízben, de talán épp ez utóbbi kellett a sikerhez. A mosást megelégelve amikor este Ádám szólt, hogy büdös, azonnal vittem a wc-re, ráültettem és láss csodát, jött, aminek jönnie kellett. Szóval most örülünk, dícsérünk és akár akartam, akár nem, a nyaralás utolsó hete a szobatisztaság jegyében fog zajlani, ha már elkezdődött. Őszintén megmondom, itt is volt már az ideje, pár hete Ádi egyre kevésbé marad nyugton pelenkázás közben, én pedig egyre nehezebben viselem a mindent szétkenő fenék látványát és szagát. (mondtam is neki egyik nap, hogy undorító, hát nem azonnal megtanulta és azóta is hajtogatja? Szegény fejem, de szégyelli magát...)
- először úszott teljesen egyedül, anélkül, hogy az apjába kapaszkodna. Persze, karúszó van rajta, de már teper, csapkod, a lába meg nem áll és fenemód élvezi. Amint kijött a vízből, menne vissza. Úszni. Pancsizni. Kaszkadőrözni (vízbe magát bedobáltatni). Még este 7-kor is. Korkodilkönnyekkel nyugtázva, hogy olyankor már nem a part, hanem a ház felé kanyarodik a babakocsi...
/a kép trükkfelvétel, mielőtt bárki hívná a gyámügyet :) /
