Már csak másfél hét. Hivatalosan. És igen, még egyben vagyunk :))) Mondanám, hogy sose volt még ilyen várakozásokkal és izgalommal teli másfél hetem, de még élénken él bennem a beültetés utáni időszak élménye, az izgatott várakozás, hogy vajon sikerült-e... Az jutott a…

És igen, elkezdődött. Na még nem a szülés, nem kell pánikba esni :) Csak a felkészülés. Érzem, ahogy a szervezetem napról napra egyre furcsább dolgokat produkál: - mélységes fáradság, 10-12 órás alvások és borzalmas, óránként ébredős zaklatott alvások váltogatják…

A tegnapi nap tanulsága: egy 3 funkciós babakocsi összerakása olyan mint egy komplexebb legó űrhajó felépítése és egy nőnek legalább 2-3 óráját igénybe veszi. Mindez apa segítségével lerövidülne ugyan fél órára, dehát úgyis a nő fogja többet használni a szerencsétlen…

Mostanra tényleg minden készen áll hiperbabánk érkezésére: ma hazahoztuk a babakocsit, túl vagyunk a tapétázáson és a nagytakarításon, a lakás csillog-villog, olyan szép és tiszta amilyen még sosem volt és amilyen Ádámka érkezését követően valószínűleg már sosem lesz…

Ha azt írtam, Bori után éreztem a babát, akkor most azt mondom, az inkább érzésecske, sejtés, sugallat volt ahhoz képest, amit ma délután 5 körül produkált a drága :) Épp mosdóban voltam és öltöztem fel (több mocskos részlet nem lesz, ígérem :))) mikor hirtelen 4-5 nagyobb…