Ha azt írtam, Bori után éreztem a babát, akkor most azt mondom, az inkább érzésecske, sejtés, sugallat volt ahhoz képest, amit ma délután 5 körül produkált a drága :)
Épp mosdóban voltam és öltöztem fel (több mocskos részlet nem lesz, ígérem :))) mikor hirtelen 4-5 nagyobb box-ütést éreztem a hasam alján. Felkaptam a fejem, hogy úristen, mi ez, görcsök vagy mi? De nem fájt, egyszerűen csak kip-kop, kip-kop... Azóta is érzem, igaz kicsit kevésbé, de rendszeres időközönként kapok pár 'buborékot' ahogy az internetes nyelv hívja. Bár a magyar nyelv a "szakmám", azt hiszem, nincs rá szó, hogy leírjam az érzést, hogy mi is volt ez. Nem fájdalom, nem kapirgálás, nem összehúzódás, nem rángás, nem szúrás, inkább talán egy lüktetés-csipkedés-ütés keverékéhez tudnám hasonlítani. Mindenesetre szuperjó volt és naná, hogy megkönnyeztem, hogy mozog az én babám és érzem :D
Úgy tűnik a kis bogár mindent nagyon gyorsan csinál, hamar mutatta a nemét, hamar mocorog és jelzi ittlétét, olyan lesz, mint én, mindent el fog sietni és mindent azonnal akar majd :) Nem baj, mert lesz, aki megérti.
Hirtelenségemet és "nem várok" hozzáállásomat tükrözi, hogy hiába fogadtam meg, 5 hónapig semmit nem veszünk (végülis csak 1 hónappal siettem el :) a napokban sikerült beszereznem a baba első ruháit. Konkrétan azonnal 40 darabot :DDDD
Ne nézzen senki idiótának, nagyon jó vétel volt és nagyon olcsón ;). Egy anyuka pénzhiány miatt szabadulni akart kisfia cuccaitól és az összes téli-tavaszi ruhácskát bepakolta és eladta csomagban, 4500 Ft-ért. Elmentem, megnéztem, nagyon jó állapotú, szép kisruhák voltak, a nagy részük ráadásul jó kisfiúnak-kislánynak a kezdetektől úgy másfél évig. Szóval szerintem mindenki egyetért velem, hogy ezt nem lehetett kihagyni :)
Kedves kis Kung-Fu pandámnak tehát már most van egy saját gardrób polca tele a cuccaival, amik idekint várnak rá...
Arról nem is beszélve, hogy fejben-papíron meg van tervezve és elő van készítve a helye, kitaláltam mi hová kerül, kirámoltam és kipucoltam egy hétvége alatt a lakást, lelkesedésemben felszabadítottam a szekrények/polcok felét és még sorolhatnám, hogy mi mindent hozott ki belőlem a fészekrakó ösztön. De ez majd egy következő bejegyzés története lesz...
