És igen, elkezdődött. Na még nem a szülés, nem kell pánikba esni :) Csak a felkészülés. Érzem, ahogy a szervezetem napról napra egyre furcsább dolgokat produkál:

- mélységes fáradság, 10-12 órás alvások és borzalmas, óránként ébredős zaklatott alvások váltogatják egymást

- a gyomrom kavarog, egyre többet émelygek

- a hasam a nap nagy részében olyan kemény mint a beton 

- baba felváltva lazít egész nap vagy megállás nélkül ficánkol, néha akkorákat kung-fu pandázva, hogy a szemem egy másodpercre elkerekedik a fájdalomtól :))

- mostmár minden nap órákon át érzem, ahogy görcsöl a hasam (még nincs semmi rendszeresség és ha fáj, az sokáig tart), ráadásul a napokban már masszív hátfájdalom és a combomba is kisugárzó érzés kíséri a görcsöket. Az a szerencsém, hogy ezek a görcsök egyáltalán nem hatnak meg, mármint oké, érzem őket, de nem ütik meg az ingerküszöbömet (meg sem közelítik a petefészek-cisztás, hiperstimus görcsöket). Tegnap volt először olyan, hogy a sok ülés után rám törő görcs egy pillanatra megakasztott a létezésemben, azonnali helyváltoztatásra, lefekvésre késztetett. Valahogy így lepődtem meg, párom nem kis derültségére:

Szóval egyre inkább érzem, hogy közeleg az idő. Ennek köszönhetően ma rám is tört a fészekrakás, veszettül kedvem támadt még egyszer rendet rakni, mindent újra átnézni, cuccokat kicsomagolni, átpakolni egyik helyről másikra, pakolás közben gyerekkönyvet újra megkönnyezni, felolvasni a babának, majd röhögni saját magamon, hogy milyen debil dolgokat művelek :) 

Mondanom sem kell, el is fáradtam rendesen :D

A készülődést jelzi már a CTG is, az első alkalom eseménymentességéhez képest a héten már olyan szép görbét produkáltunk, hogy meg kellett ismételni :))) A heti vizsgálat egyik nagy eredménye, hogy végre beazonosítottam, hogy a görcseim maguk a fájások. Veszettül figyeltem a monitoron rajzolódó vonalakat, tudtam, hogy milyen érték fölött milyen formájú görbe jelenti a fájást (hála a google-nek és egy kedves volt kórházi szobatárs szakértelmének) és szépen megfigyeltem, hogy az a 3-4 kiugró, tartós fájás bizony akkor rajzolódik ki, mikor érzem, kicsit görcsöl a hasam alja. Arra persze még mindig igazán kíváncsi vagyok, miben fog ettől különbözni az igazi fájás. Csak meg ne lepődjek :DDD

De a vizsgálatot nem emiatt kellett megismételni, hanem mert Ádámka az ultrahanghoz hasonlóan nyilvánvalóan utálja a CTG gépet is, így szegényem a rendelkezésére álló lehetőségekkel és helykihasználással igyekszik menekülni a gép ultrahangjai elől. Ennek eredménye felfokozott aktivitás (=pörög, mint állat és vadul rugdalja a bordáimat és a tüdőmet) és a nyilvánvalóan aktív mozgás és vélhető idegesség miatt megnövekedett szívhang: a normál 140-160 helyett 180 fölött pörgött a kis drága. Ilyenkor az orvosnak meg kell ismételnie a vizsgálatot, hogy a 180 fölötti érték nyugalmi állapotban is fennáll-e, van-e tachicardia veszély, vagy csak a mozgás következménye. Szóval tennem kellett egy kört, enni, inni, lenyugtatni az én kis babámat és visszamenni egy ismétlésre. A második eredmény már rendben volt szerencsére, így hazaküldtek. Mondanom sem kell az egész procedúra a vizsgálatokkal, orvosra várakozással, sétával együtt elvitte a fél napomat.

Dehát a kismama ráér, mint tudjuk, nincs jobb dolga, mint tréningezni az előtte álló kihívásokra :)))