Jó újságírónak tartom magam (az önbizalom, ugye? :), mégsem találok pontos szavakat arra, mitől is válik egy nő életében az anyaság egyik pillanatról a másikra a világ legfontosabb dolgává (bocsánat, kedves szerelmek, férjek, de így van ;). Megpróbálom megfogalmazni, mit jelent számomra anyának lenni, mi minden változik meg az emberben a szülés után, és hogyan fordul fel fenekestül az önmagunkról eddig alkotott képünk:
Alázat: egyik pillanatról a másikra eltűnik az a végtelenül önző ÉN, akivel korábban vidáman együtt éltünk és biztosak voltunk benne, hogy ha meg is születik a gyermek, mindig mi leszünk a legfontosabbak saját magunk számára. Valami mélyről jövő ösztön azonnal kiradírozza önzőségünket és helyére egy alázatos rabszolgát ültet, aki annyira balga, hogy még boldog is rabszolgasorsában :)
Gondoskodás: eddig életedben nem tudtál gondoskodni egy növényről sem és azt hiszed, emiatt rossz anya leszel? Az én hörcsögeim 2 évnél tovább sosem éltek, a növények pedig max. 1 hónapig bírták nálam, ha a férjem nem törődött velük. Ehhez képest a babánk születésével hirtelen két örökké aggódó, törődő, gondoskodás mániás kőszikla csüccsent a vállamra és ha jól sejtem, életem végéig nem terveznek távozni.
Szolgálat: akármennyire is sokat segít/van otthon életünk párja, sosem fogja átélni és megérteni azt a 0-24 órás szolgálatot és az azzal járó fizikai és szellemi munkát, amit egy gyermek megkíván. Talán csak akkor, ha kettesben hagyjuk őket egy hónapra :)))
Szeretet: azt hiszed, a családodat, férjedet, saját magadat szereted a legjobban a világon? A gyerek születése előtt lehet. De aztán huss, jön egy csöpp, tehetetlen, síró, tekergő kis csomag, aki alaposan átírja születése első pillanatában a szeretetről alkotott eddigi elképzeléseidet. Mondok egy példát: biztos mindenkivel volt már olyan, hogy reggel/este merengve elnézte alvó kedvesét és átjárta a határtalan szeretet és boldogság érzése, nézve békésen nyugvó szerelmét. Na ha ránézel alvó kisbabádra, pont ugyanezt érzed, csak annyiszor megszorozva, hogy azt hiszed, kicsordul a füleden is a sok érzelem és meghatódottság és ... és azt gondolod, hogy "nem hiszem el.. tényleg itt van... és tényleg belőlünk származik ... és álmodban sem gondoltad volna, hogy képes vagy ilyen csodát létrehozni.
Rajongás: popsztárért, a szerelmünkért, édességért rajongani egy dolog. Megszűnhet, az intenzitása változhat. A saját gyermekedért viszont születésétől fogva alapértelmezett módon rajongani fogsz. Észre sem veszed a változást, csak ha mélyen magadba nézel, akkor jössz rá, sosem gondoltad volna, hogy képes leszel kitörő örömmel fogadni egy fogatlan vigyort, egy eszméletlenül udvariatlan büfögést, egy adag kakát vagy egy, a te arcodat matató kis kezecskét. A rajongás folyamatos. Minden egyes perc, minden pillanat egyedi és megismételhetetlen és különleges és még a rosszabb napokat is beragyogja a sok "első pillanat". És ez például tipikusan az az érzés, ami szerintem az anyákban van jelen erősebben, mert ők vannak a legtöbbet a picivel. Mivel minden mozdulatot, mozzanatot figyelünk, követünk, aktív részesei vagyunk a pici fejlődésének, így mi kitörő örömmel fogadunk minden minimális kis fejlődést, amit mások tán észre sem vesznek (a bunkók :))
Kihívás: eligazgattál már egy céget vagy 20-30 embert? Azt hiszed, az időháztartás és a szervezés királynője vagy? Én is azt hittem :) Aztán megszületett a fiam és rájöttem, nem igazán műveltem én olyan magas szinten ezt a menedzselést és pláne nem az előre tervezést. Kellett 2-3 hónap, míg belerázódtam valamennyire, de így is minden egyes nap újabb kihívás. Sokkal, sokkal nagyobb, mint bármi, amivel az ember a munkája során találkozhat. Mert itt egy önálló élet a tét. A te gyermeked élete.
Végezetül, hogy ne csak ömlengjek, íme néhány kevésbé szuper dolog, ami az anyasággal jár (kiegészítvén a legutóbbi gyorstalpaló bejegyzésemet):
- 10-12 óra alvás egyhuzamban, mint régen? Álmaid netovábbja!
- Úgy elindulni otthonról, hogy szerencsés esetben előtte egyszer néztél tükörbe kutyafuttában, megszokottá válik. És így maradjon az ember jó nő :)
- Régen bárhová mentél, elég volt egy kis táska. Most a hatalmas pelenkázótáska + a babakocsi kosara + a babakocsi egyéb rejtett zugai sem mindig elegendőek.
- Korábban a nehezebb súlyokat a férfiak udvariasan átvették tőled. Most is átadhatod, napi 5-6 órából felet biztosan vállal más is a baba hordozásából:)
- A testnedvek és a mindenféle emberi gusztustalanságok akár akarod, akár nem, a társalgások központi témájává válnak .
- A csend és nyugalom hiánycikké válik.
- Ha eddig azon aggódtál, hogy hogy jut időd a fodrászra, manikűrösre, sminkesre, anyaként már csak azon fogsz, hogy hogy jut időd fogat mosni, hajat mosni vagy szőrteleníteni. Az evésről már ne is beszéljünk...
- Hiába oldottad meg, hogy ne kelljen magatokra naponta főzni, a gyerekre kell. És fogsz is.
- És a legdurvább: szülés előtt elnézted a kisgyerekes ismerőseidet és nagy meggyőződéssel gondoltad, hogy te más leszel. Aztán anyává válsz és pár hét után mélyen legbelül lehajtod a fejed és suttogva beismered: te is ugyanolyan lettél :)))
