A legnagyobb rendben vagyunk. Juhuuu. El sem hiszem. Jól érzem magam. Ha nem lennének szuperérzékeny-lufi lökhárítóim, néha már-már el is feledném, hogy terhes vagyok :)
A hasam visszaállt nagyjából az eredeti méretére, víz még van, de nem sok. A torkom is oké.
És ma voltunk ultrahangon is: SzuperPötty él és virul, 6+1 hetes a méretei alapján, van neki kis ülőmagassága meg mindene, ami kell. És szívhangja is, hallottuk :)))) Jaj, nagyon boldogságos érzés volt! Pláne azok után, hogy elsőre a doki nem látott semmit a petezsákban, csak valami maszatot, de inkább még azt sem. Mondom neki, nézze már meg még egyszer, mert legutóbb tuti ennél nagyobb volt a baba, mint amit most látott. Pár pillanatra megállt bennünk az ütő a párommal az üres petezsákot látva. Aztán hála az égnek hasi ultrahangon előbújt a kis huncut, megtaláltuk, minden rendben vele :D
Egészen döbbenetes, hogy legközelebb már a genetikai UH jön a 11. héten. Hogy el fog szaladni az idő.
Ja és ha már idő és fejlődés. A fiunk csodálatosan ügyes: tegnap olyat csinált, amivel nagyon megdöbbentett és végtelenül büszkévé tett: éjjel csobogásra ébredtem. Körülnéztem, láttam, hogy a férjem mellettem és azonnal leesett, hogy ez akkor csak Ádám lehet. Gyorsan felkeltettem a férjemet, ő hamarabb fel tud most pattanni, mint én (haha), hogy szaladjon, nézze már meg a gyereket, be ne essen a wc kagylóba... És képzeljétek, Ádám szupercukin félálomban a kis kezeivel egyensúlyozta magát a wc-n és egyedül, ügyesen pisilt!!! Felébredt. Kiment. Levette a gatyáját. Felült. Nem pottyant a klotyóba. És egyedül pisilt. Mint egy felnőtt ember. Imádom, le vagyok nyűgözve.
Még ilyen gyerekeket, még :))))
