Ádám a tengeren, 2. felvonás:

- Kiderül, hogy a baba imádja a hullámokat és a sziklás partszakaszokat is, nagyon élvezi a sziklamászást (nem is tudom, miért gondoltam, hogy nem fogja élvezni :))

- Mondatokban beszél: reggel, ébredés után, még az ágyon fetrengve közli: Anya elmesél Bogyó :)

- Ádám új kedvence: vitaminos doboz (ennek okán a doboz hűtőben tárolandó multivitaminos tartalma sajnos hamar a lefolyóban landol és hogy a baba ne vegye észre a váltást, vízzel töltöm fel)

- Ha a nagypapa skype-on kimondja, hogy 'túró rudi', a gyerek egy pillanat alatt a hűtőnél terem, nyitja ki, majd jön a totális elkeseredés, mikor kiderül, hogy nincs túró rudi :)

- Nincs cukibb egy önmagát énekelgetve elaltató babánál, aki saját magának mondja még azt is, hogy 'tente, tente babája'

- 5 nap után végre én is bemerészkedek a tengerbe. Még mindig hideg, de alakul.

- 3 labdát fogni egyszerre még én sem tudok, bezzeg a fiam…

- Kézzel mosni szívás. Pláne mikor sok a mosnivaló. És nincs lavór. És nincs a csaphoz dugó. Marad a zuhanytálca és a lefolyó kitömése zoknival. Ilyenkor mindig hazavágyódom :)

- Ádi ismerkedik: a parton egyszercsak hipp-hopp ott terem egy szőke, magyar, napozó lánynál és megsimogatja a haját. Pár perc múlva egy olasz család autájába tolakodik be.

- Rossz időben is lehet jó programot csinálni: kiránduljunk! Irány a közeli óvárosból elérhető vár. Lehet lépcsőzni, mászni, ugrálni, a gyerek imádja. A csomagokat felfelé én cipelem, lefelé is, aztán hazaúton a fáradt, a hátamon pillanatok alatt elalvó gyereket. Minek ide konditerem :D Általában amúgy egy laza séta erejéig is annyi cucc van nálam, hogy bármi történne, két napig megélnénk belőle :D De inkább legyen nálam sok minden, mint ne legyen valami, amire szükségem lenne.

- Onnan lehet tudni, hogy sikerült lefárasztani a babát, hogy megül egy helyben, míg mi megiszunk nyugodtan egy kávét :)

- Talán most először sikerült úgy ütemeznünk a baba délutáni alvását, hogy belefért egy nyugodt közös ebéd, ami azt jelenti, hogy Ádi nem pont akkor ébredt fel A) amikor meghozzák a kaját B) amikor épp eszünk/elkezdtünk enni.

- Nincs szívmelengetőbb látvány, mint elnézni apát és gyermekét, ahogy teljes némaságban és egyetértésben tesznek-vesznek egymás mellett a parton, ki-ki elmerülve a saját munkájában (a gyerek a kavicsválogatásban, apa a homokvár-építésben)

- Találtunk egy tök jó programot: a folyó egyik kanyarulatában, a hegyek közt van egy kis étterem, ami nem csak étterem, komplett piknikező hely is, kis tóval, ugráló halakkal, óriás sakk készlettel, minigolf pályával, játszótérrel, tisztással, focipályával és a folyó menti sétánnyal. Szuper volt, gyönyörű, érdekes, jó illatú, nyugodt, gyereknek és nekünk is hatalmas élmény. Ádám megtanulta, mit jelent a szó: kirándulni. Azóta mindenhová kirándulni akar. Az alagutak, amiken átmentünk, annyira tetszettek neki, hogy rendre vissza-visszafordította volna az apját egy kis alagutazásra :) Persze nem mentünk vissza. Helyette ott-tartózkodásunk minden délelőttjén el kellett sétálnunk az alagúthoz.

- Vásárlás gyerekkel: az oregánó az én kosaramból egy szempillantás alatt egy másik vásárló kosarában landol :)

- Az egy dolog, hogy a gyerek szeret kavicsot dobálni a vízbe, de most, hogy megjött a főszezon és a tömeg, igen gyorsan meg kellett tanítanunk arra, hogy ne dobáljon, ha ember van a közelben :)

- Ma a parton megvilágosodtam és kifejtettem a férjemnek, hogy az a különbség a gyerek nélküli és gyerekes nyaralás közt, hogy az előbbi pihentet, az utóbbi élmény :)

- Szálláskeresős nap: Trogir-on túlmegyünk, kicsit erre, kicsit arra, dönteni kell, tökéletes hely úgysem lesz, döntünk. A parton 1 db kávézó van, jó wifivel és játszótérrel (pirospont). A végére Ádi szegényem már nagyon unja a banánt, mindenen kiakad (nem csodálom, örülök annak, hogy eddig bírta), ez egyetlen dolog, ami leköti, egy csodaszép lepke, ami rászáll még a kalapjára is :) A víz is kiállja a próbát, melegebb kicsit, mint Omisban, Ádi magától indul neki pancsolni, ami nagy szám.

- A nyaralás kezdete óta most először (kb. a 10. napon) sikerül kikapcsolnom teljesen az anya üzemmódomat: míg a fiúk a parton nemtudommitcsinálnak, én becsukom a szemem és napozok. Semmi telefon, semmi könyv. Fura. Király :)

- Ádám macskákkal találkozik: a gyerek egy tündér, minden kezébe kerülő dologgal, még a tápszerével is a macskákat akarja etetni és közben jókat kacag. Én meg ideggóc vagyok, ha a fertőzésekre gondolok, amiket elkaphat :( Ez se volt régen így, szülés előtt imádtam a macskákat, mindet összevissza simogattam, most meg frászt kapok, ha bármelyik a gyerekem közelébe merészkedik...

- A nyaralás közepe felé van pár nap, amikor a baba alapvetően cuki, de indokolatlan dühkitörései vannak, betudom a kevés alvásos, élménydús napoknak. Pár nap után, mikor sikerül végre nap közben 2-3 órákat aludnia, rendeződik a dolog.

- Ilyen, amikor Ádám hulla fáradt, de már túlpörgött és nem tud elaludni: a szokásos 11-12-es alvásidő helyett 2 magasságában még ébren van, pörög, bekapcsolja saját magának a tente zenét, nyomkodja a telefonomat, közben rajtam gurulgat, bújik, leragad a szeme. Gondoltam, segítek neki, simogatom, puszilgatom. Egyszercsak felpattan, lemászik az ágyról, üvölt, őrjöngve szaladgál a lakásban, menni akar pápá. Mondom, menjen. Akkor visszajön az ágyhoz, menni akar aludni. Ha segítenék neki, nem engedi, őrjöng tovább. Végül beültetem nagy nehezen az ölembe, ölelgetem, szeretgetem, duruzsolok neki, megnyugszik. Egyszercsak kiveszi szájából a cumit és azt mondja: Vége. Mondom: "minek vége, Ádám?" Azt mondja: Mindennek. És ezzel elalszik édesen a kezemben. Paff. Félelmetes. Megdöbbentő. Nincs más hátra, megyek ki bőgni a teraszra az uramhoz.

- Gyerek cuki, imád a vízben lenni, de az első két hétben csak kismajom üzemmódban

- Napok óta minden délelőtt elsétálunk egy vidámpark mellett, ami csak este van nyitva. Minden nap azt hajtogatja, hogy trambulinozni akar. Hát ma elvittük. A trambulin közelébe se akart menni. Az ugrálóvár érdekelte, negyed órát állt előtte és izgatottan nézte. Minden kísérletemre, hogy bemenjen, nemet mondott vagy elhúzódott. Apjával közösen végül rávettük, hogy bemenjen. Bement. Kijött. És még egyszer. És még. Beljebb nem ment. Csak a bejáraton bemászott, mosolygott, kitolatott. Egy idő után mi untuk meg. :)

- Gyerek ha éhes: hűtőt kinyit. Kaját kivesz. Kanalat szerez. Leül. Vár :) Büszke vagyok.

- Ha végre jót alszunk délben, naná, hogy fél 1-re időzítik az ablakunk alatt a fűnyírást :)

- Utazás Split-be, dm-ben ismerős hazai cuccok ismerős hazai árakon történő vásárlása nekem szuper élmény. A család többi tagja addig mozgólépcsőzik, gondolom boldogok ők is :) Életem legfinomabb tortáját ettem itt, ferrero rocher izűt.

- A nap szavai: mit eszik az Ádám? - "rendeset" , ha be akar menni a vízbe és azt akarja, hogy dobáljuk, megáll a parton és azt kiabálja: "kaszkadőr". Ha nincs elég hullám, megáll a parton és elkiáltja magát: "Hulláááám! Gyereeee :)"

- Sírva kacagós árnyékban játszható játék egymás mimikájának és szavainak utánzása, majd mindezek levideózása és a videó többszöri végignézése

- Új barát a pokróc, még enni is kap :)

- Ádám szomorú, szegény Ádám, pici Ádám, beütötte fejét - ezeket hajtogatja reggel séta közben, hangos sírással, kiabálással tarkítva. Végigkiabálja a bevásárlást és a hazutat. Fáj a feje. Se fájdalomcsillapító, se cumi, semmi nincs nálam, ölelésre nem reagál… végül sikerül elaltatni, egyhuzamban 3.5 órát alszik, másnap délelőtt 2.5-t, a nagy alvás óta minden rendben, úgy látszik, csak a többnapi fáradság jött ki rajta szerencsétlenül.

- Egész nap tök jó poénjai voltak, de mivel nem írtam le, nem emlékszem már egyre sem, idegesítő

- Honnan tudom, hogy felkelt a gyerek? Kivágódik a szobaajtó és "anya, anya, anya" kántálással megjelenik a fiam, maga után húzva a felnőtt méretű pokrócot :D

- Ádám Bambit néz az én folyamatos narrációmmal, nagyon cuki. 10-20 perces részletekben nézzük. Hamar kiderül, mik a kedvenc jelenetek, a többi nem érdekes.

- Délután kimenőt kapok, mert már kezdtem besokallni. Míg én teraszon pihenek, olvasok, a fiúk strandolnak. Azért úgy 2 óra elteltével 5 percenként lopva kipillantok a könyvem mögül, hogy jönnek-e már. Nesze neked pihenés. 

- Cukin eljátszik a terasz körül egyedül is, kavicsokat, kagylókat rendez, de ha egy másodpercre nem nézed, mit csinál, már le is lépett. Para.

- Hajókirándulásos nap, szuper volt, annyira, hogy mire 4-re hazaértünk, mindenki csak aludni akart :)

- A hajóval megálltunk egy öbölben, ahol úszni lehetett. Ádi is bement a mély vízbe az apjával és a karúszójával, én közben néztem őket a hajóról, fotóztam és meghatódtam csendben az én ügyesokosbátor fiamon. Természetesen nem a gyerek unta meg előbb, az apja fáradt el a tempózásban és abban, hogy közben Ádit is tartja :)

- Este ülök a gép előtt, másolom a képeket, válaszolom az e-maileket és közben azt érzem, hogy hullámzom :)

- Omis kemping elhagyása, amilyen szomorúan, olyan gyorsan: 2 órával ébredés után már az autóban ülünk, ami ritka nagy teljesítmény tőlünk. Pláne, hogy ez az indulás reggel 8-kor van :)

- Ádi először közli, hogy szomorú és menjünk vissza a házikóba. Aztán mondom neki, hogy átköltözünk a pillangós házikóba (amikor néztük a szállást, míg a férjem a tulajjal egyezkedett, mi a gyerekkel egy leanderfán megbújó pillangót bűvöltünk olyannyira, hogy az rá is szállt a gyerek sapkájára, aki ezért teljesen odavolt). No a pillangós ház hallatán beadta a derekát és azt mondta: Menjünk :)

- Odaúton (és az egész utazás alatt végig, minden autós kaland során) valami ingyenes rossmann-os gyerek cd-t hallgatunk rongyosra, olyannyira, hogy a gyerek már előre lövi le a mesék poénjait, de alig várja a következőt :)

- Ádám már karúszó nélkül is bemerészkedik az apjával a vízbe. Ki se lehetne robbantani. Én persze ráktaposó cipővel és úszógumival megyek csak a gyorsan mélyülő vízbe, elég gáz :)

- Kiderül, hogy a szörp nem jó szomjoltásra, ha tényleg nagy a meleg 

- A gyereken életében először látom, hogy vágyódik valamire: álmodozó, vágyódó szemmel nézi a mólóról a vízbe ugráló fiúkat és lányokat és még elalváskor is róluk mesél. Jaj, mi lesz itt :)

- A házinéni nagyon cuki, csak horvátul tud, a férjemmel megértik egymást, én mindenre mosolygok, a gyerek meg utánozza a nénit. Egy hét alatt szerintem megtanul tőle horvátul :) Pápáti, ezt hajtogatja neki, ha meglátja.

- Ilyen egy szép délelőtt: amíg én zenét hallgatva, énelekve, táncolva főzök, a fiúk lebattyognak a partra fürödni egyet, mert Ádi egész úton hazafelé a sétából azt mantrázta, hogy bedobja a kavicsot a vízbe, én viszont kipurcantam már a napon, nem tudnék még a strandra is lemenni :)

- Erkélyen lavórban pancsolás árnyékban: hogy ez eddig miért nem jutott eszembe :)

- Apa megmutatja, milyen, ha lemegy a víz alá és buborékolva jön fel. Ez annyira vicces a gyereknek, hogy aztán ő akarja lenyomni egy kézzel az apja fejét

- Ádám a szobáját Tesco-nak hívja, mert a ruhásszekrény ajtaja hasonlít a tesco-s automata ajtókra. Ha megy a szobájába, azt mondja, hogy megy a Tesco-ba :)

- Kirándulás menetrend szerinti hajóval Trogir-ba, városnézés, kávézás, séta (túra) a várban, játszóterezés, sikátorokban gyerek után rohangálás, baromi finom apróhal-saláta-krumpli evés egy óvárosi étteremben (kedvesen leszólító pincérek, akiket végig élvezettel nézünk munka közben). Strandolás, veszünk napernyőt és nyugágyat, mert nem bírjuk a meleget (legalábbis én nem). Tök jó ötlet lenne, ha nem kéne valamelyikünknek mindig a gyerek után futni :D

- A kirándulás után pihenős nap, mert mindenki kipurcant. Délelőtt boltba megyünk, kávézok, míg a gyerek játszóterezik. Hogy hogynem, az én fiam még a zárt játszótéren is megtalálja a menekülőutat és pillanatok alatt eltanulja a gondnok bácsitól, hogy nyílik a kapu és hogy lehet megszökni. Na abban a pillanatban indulunk is vissza a szállásra (nevelői szigor vagy mi :) )

- Délelőtt a gyerek szobájában diafilmeket nézünk. Ádám abba a korba ért, hogy ami nem érdekli, azt azonnal látod és nem tudod lekötni vele, ami pedig érdekli, azt vég nélkül kell ismételni. Így gyorsan végigdaráltuk a Sicc Afrikában-t, egy Anna, Peti és Gergő mesét, a Vuk nagy részét és megszámlálhatatlanul sokszor visszatekertünk a Vuk azon 4 kockás jelenetére, ahol Vuk megijed a gyíktól és leesik a szikláról, valamint még este is meg kellett 2x nézni a Három kismalacot (azt nem mondom, délelőtt hányszor meséltem el, legyen elég annyi, hogy nem tudtam eleget inni, hogy ne száradjon ki a szám :) Ebben amúgy pont olyan, mint az öcsém: ami érdekli, végtelenségig nézi, míg betéve tudja a szöveget, majd ezt a szöveget beépíti a beszédébe. A Bambinak köszönhetően ma például egész nap így köszöngetett: 'Jó reggelt, kiherceg'.

- Ádám ma az ebéd után a domb tetejéről meglátta a tengert, azonna akart is menni fürdeni és nem értette meg, hogy az út nem a meredek fenyőerdőn keresztül vezet, hanem vissza kell még mennünk az autóhoz. El lehet képzelni, micsoda tragédia volt ez...

- Szobatisztaság téma: feladom, elhalasztom. Azóta az elújságolt esemény óta Ádi nem kapott 2 napig pelenkát, csak kisnadrágot vagy fürdőgatyát. Pisivel egyszer sem értünk el a wc-ig, mikor szólt, már be volt pisilve, a kakit pedig 2 napig szerintem direkt visszatartotta. Ma engedte a fürdőgatyába (mindkettőbe, hogy örüljek) és nem is szólt, mint korábban. Pedig nem erőltettem, dícsértem, ha le akart jönni a wc-ről, levettem, kérdeztem sokszor, nem kell-e. De úgy tűnik, még nem igényli, boldogabb a pelusában. Hát legyen :)

- Tündéri fiú amúgy, ma egész nap takarított utánunk: ha koszt lát a földön, viszi a szemetesbe, szemetes melletti üvegeket mi direkt ott hagyjuk a földön, ő beteszi a szemetesbe, segít söpörni, pakolni, bevásárolni, felmosni :) Sőt, már fogat mosni is tud/szeret :)

- Egész nap elszórakozunk azon, ahogy önálló mondatokat alkot a saját gondolatai alapján. Így például megtudjuk, hogy vége van szegény szúnyognak, hogy a szőlő szép, hogy a hűtő büdös, hogy én a sonkát szeretem és hogy ő már nem csak a vízbe dob kavicsot, hanem a tengerbe is. Sajnos a vicces mondatok nagy részére már nem is emlékszem, de igyekszem majd párat felírni a telefonomba, csak az emlék kedvéért.

 /Folyt. köv./