Jajj. Azt hittem, már nem jöhet durvább, mint a hiperstimu. Azt hittem, jó vagyok, elkezdett lemenni a víz, megúsztam a kórházat, egész jól kezeltem ezt a mostani betegséget. Tényleg úgy gondoltam, túl vagyunk a nehezén.

De ezt figyeld:

- kedd délután a torokkaparásom bedurvult, pillanatok alatt elöntött a víz, a hidegrázás, jött a hőemelkedés és mellé az, hogy minden, de komolyan Minden Testrészem Fáj. Sehogy nem jö, semmi nem jó. Az éjszaka borzasztó, fáj mindenem, izzadok, melegem van, ég a torkom, a fejem, a szemem, nem bírok aludni, óránként felébredek. Sírni tudnék, sírok is. Totál padlóra küld valami béna mezei torokgyulladás.

- a Kaáliban a hőmelekedés-kis láz miatt le is állítják a kezelést (+ a hiperstimu egész jól múlóban már, a hasam már csak 89 cm, minden nap fél -1 cm-t megy le és folyamatosan ürül a víz). A doktornő elmondja, amit én is tudok: a baba most a legsérülékenyebb, a lázat mindenképp le kell vinni. A vérképem is magas süllyedést mutat, gyulladás van a szervezetemben.

- Irány a háziorvos, kapok kismamaként is szedhető antibiotikumot.

- Délután pedig irány a nőgyógyász, másodvéleményt kérni, hogy mi legyen velem, szedhetem-e az antibio-t, leállítjuk- e a lombik kezelést vagy még kapnom kell fehérjét. A doki még egy vérvételre elküld, hogy megnézzen egy értéket, ami alapján mint mondja, eldönti, hogy be kell-e feküdnöm megint (mi van???)

- És hogy ne legyen unalmas az életünk, a hasi UH is tartogat egy kis meglepetést: amit a doktornő is látott, az bizony nem vízhólyagocska a nőgyógyász szerint: azt mondja, hogy nekem kérem az egy darab beületett pötty valahogyan háromfelé (!) osztódott!!!! Van odabent jó magasan egy szép nagy petezsák, benne már látszik a kis embrió, van már neki szívhangja és ülőmagassága :) Kicsi drága pöttyöm ügyes, erős, már most büszke vagyok rá. 

Ámde: lent, közel a méhszájhoz ott leskelődik még két kicsi, kb feleakkora petezsák! Amiben egyelőre nem látni, mi van. De a doki szerint még semmi nincs eldöntve, valószínű felszívódnak, de simán lelet, hogy hármasikrek lesznek... És azt mondja, hármasikreket bizony nem tudnék kihordani, kb végig kórházban lennék és a 28. héten meg kéne szülnöm őket.

Bakker. Bakker. Bakker. Hát így állunk.

Hogy is gondolhattam, hogy ha egyszer elkezdtek jönni a terhek, gyorsan vége lesz. Áhh. Tesó is megdolgoztat rendesen, hogy akarom-e tényleg az egészet.

Szóval most erősen kell izgulni, hogy 1, a láz/betegség ne okozzon bajt a babá(k)nak. 2, a láz/betegség miatt ne legyen olyan rossz az állapotom, hogy be kelljen feküdni 3, Hogy a 3 embrióból legalább egy épségben megmaradjon...

--------

Update: reggel hívtam a Kaális doktornőmet, hogy tájékoztassam hogylétemről és elmeséljem neki, hogy még egy vérvételre elküldtek. Meséltem neki a 3 petezsákos érdekességet is, erre ő kvázi lehülyézte a nőgyógyászt, hogy egyszerűen ilyen nem történhet meg. Mármint hogy ha osztódott, akkor az petezsákon belül történt, nem azon kívül. Szóval szerinte képtelenség, amit a nőgyógyász állít.

Megint úgy állunk, mint anno Ádámmal, csak pepitában: egyik orvos ezt mondja, a másik meg azt, mi meg nem tudunk semmit. De épp az Ádámmal történtek miatt én a Kaális doktornőmnek hiszek. 

Szóval meglátjuk mi lesz. :) 

Szerencsére ma már egész jól vagyok...