Tegnap bulizni voltam kedves anyabarátnőmmel. Már ránk fért :) Apuka vigyáz a gyerekre, gond nem lehet, fürdés és fektetés után gyors átöltözés és irány a város mindenféle terv és cél nélkül, csak menjünk és érezzük jól magunkat. Sikerült is, jó volt az este, de azért erősen éreztem, nem olyan már ez a bulikázás, mint régen:

- készülődés közben előre örültem, hogy végre felvehetek valami nagyobb és hangsúlyosabb fülbevalót (gyerek mellett csak a pötty játszik vagy inkább az sem, mert még azt is képes kiszakítani a fülemből), aztán miután felvettem és tükörbe néztem, gyorsan odaálltam férjem elé, mondván: "Olyan rég volt rajtam ilyen nagy karika fülbevaló, hogy nagyon ribancosnak érzem. Szerinted?" :)

- Az első helyről azonnal ki is fordultunk, mert ijesztően sokan voltak

- A koktél mellé természetesen vizet is rendeltünk :) 

- 1-2 óra elteltével táncolni támadt kedvünk. De azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnünk, hogy este 11-kor még senki nem akar táncolni. Így nem volt mit tenni, lelültünk egy kicsit.

- Miután még mindig volt kedvünk táncolni és a hely is tele lett (1 óra tájékán), a zene lett rossz. Fél 2 felé feladtuk, mondván, jobb, ha lépünk, mert a gyerek hajnalban kel, akkor inkább menjünk haza aludni.

- Amikor mi hazaindultunk, akkor jött meg a tömeg a szórakozóhelyre. Egy kedves, nyávogós hangú tizenéves meg is kérdezte: "Ilyen rossz a buli, hogy ti már mentek?" :)

- Azt már hozzá sem teszem, hogy szinte csak nálunk 10-15 évvel fiatalabbakat láttunk magunk körül

- Azt pedig pláne nem, hogy a másnap abban a pillanatban durván beütött, amikor először keltem fel a babához hajnali 5 óra tájékán. És azóta is tart... Pedig nem ittam sokat, sőt...