A gyerek születésével az is együtt jár, hogy vége a hagyományos, megszokott kikapcsolódási módoknak. Van helyette sok más, nem mondom, hogy ugyanolyan pihentető, de feltölődésre kétségkívül kiváló, boldogsághormon termelő mód.

Néhány példa arra, hogy hogy mulat a család egy 11 hónapos örökmozgóval (akiről nem mellesleg kiderült, hogy vérszegény, anya első gondolata pedig az volt, hogy "Úristen, ha ez a csökkentett üzemmódja, milyen lesz, ha meggyógyul?" :)))

Hétvégi program

Régen: Pihenésképp aludtunk/ágyban fetrengtünk egész délelőtt. Dél környékén elkezdtünk kaját felkutatni, ez késő délutánra talán sikerült is :) Délután szabad program, lustább napokon egész estig sorozatnézés, fetrengés, aktívabb napokon kirándulás vagy egy esti buli, borozgatás/sörözgetés/beszélgetés a barátokkal.

Most: A forgatókönyv pontosan ugyanaz, mint minden más napon. Reggeli-séta-alvás-ebéd-délutáni játékidő-alvás-anya és apaidő (jellemzően munka vagy filmnézés, tv bambulás összebújva :) Nem térünk el, kéremszépen, a gyereknek menetrendje van. Anya aludna 9-ig? Hahh, hát kit érdekel? 9-kor már az utcán kell lenni, ellenkező esetben ajtó előtt kiabálós műsorszám következik :) A délután pedig a családé: én például ragaszkodom hozzá, hogy minden hétvégén legyen legalább egy kimozdulós családi programunk, egyrészt mert a babát már érdekli a világ és szeretném minél több mindennel megismertetni, másrészt nekem is kikapcsolódás a néha monoton hétköznapok után. Eddig nagy sikere volt minden ilyen programnak, Ádi borzasztó édes, ahogy ismerkedik az újdonságokkal, nagyon nyitott és barátságos, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint derülni rajta és közben megóvni még erősen életveszélyes önmagától :) Voltunk már hajózni, falunapokon, búcsún, roncsderbin, repülőtéren, állatkertben, de még ezer és ezer ötletem van és alig várom, hogy kipróbáljuk :) Ja, igazából magamnak szervezem ezeket a programokat :D

Nyaralás: erről már írtam bővebben itt.

Kerti parti:

Régen: Elsősorban iszogattunk, beszélgettünk vagy szimplán csak pihentünk, pokrócon fetrengtünk és nem mellesleg sült valami hús is, csak hogy a fiúknak legyen elfoglaltságuk :D

Most: Az ivás helyett az evés és a gyerekek vannak a középpontban: a férfiak gondoskodnak az élelemről, a nők a tálalásról és a körítésről és vigyáznak a gyerekekre, mint jó ősember kolóniában ez szokás :) A beszélgetés kutyafuttában történik (legalábbis a nőknél), szemkontaktus nem nagyon van, mert fél szemünk mindig a gyereken, csend és heverészés nem nagyon van, mert ahol gyerek van, ott bizony hangzavar van, ezt így kell elfogadni :) Múlt heti kerti partink nekem például különösen izgalmas volt, mert mint már írtam, amióta Ádi jár, azóta nagyjából szalad is. Mindenhová. A légyeg: minél távolabb az emberektől és a történésektől, fut-fut, elbújik, megszökik, életveszélyes dolgokra akar fel és lemászni folyton-folyvást. Ennek köszönhetően én a beszélgetések egyharmadát hallom, a többit gondolatban kiegészítem, válaszaimat futtában vetem oda a társaság tagjainak. Nem mondom, hogy ez baj, sőt igazából szerintem nagyon vicces, de kétségkívül meg kell szokni :D

Találkozás barátnőkkel:

Régen: Beültünk valahová egy kávéra/borra napszaktól függően, nyugodtan eldiskuráltunk, nézelődtünk vagy csak hallgattunk nagyokat. Békés, nyugodt, vidám programok voltak ezek sok-sok csacsogással és csacskasággal.

Most: Az alvás-evésidőkhöz igazodva a találkozás ideje korlátozott, így csak a lényegre szorítkozunk és hazafelé már megy is a bosszankodás azon, hogy mennyi mindent akartunk még mondani :) A mondatokat 1-10 perces imtervallumok szakítják meg, mert a gyerek sír/nevet/elszalad/éhes/ficánkol/nem szabad dolgokat csinál. A kerti partihoz hasonlóan itt is szigorú figyelem megosztás megy, fél szemünk a másikon, másik szemünk a gyereken. És a fülünk is, nyilván :) Ha a baba nyugodt, aránylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat és talán van esélyünk egy fél órás kötetlen beszélgetésre. Ha kevésbé nyugodt, mint az én fiam is, akkor pár fontos mondat elhangzik, azon kívül megy a nevelés ezerrel :) Ne borítsd ki a kávét/ne fuss el/ne zavard a nénit, bácsit a szomszéd asztalnál/ne kapd be a másik gyerek cumiját/óvatosan nyúlj a másik babához, stb... Mondanom sem kell, nem gyerekes barátnővel történő találkozás éppen ezért sokkal nehezebb, a gyerekes barátnő annyiban jobb, hogy megérti furának ható viselkedésedet :)

Mozi, színház:

Régen: Gondoltunk egyet, vettünk jegyet, elmentünk, jól éreztük magunkat, hazamentünk.

Most: hahh :DDD álom, édes álom.

Buli gyerek nélkül:

Régen: Akkor mentél bulizni, amikor akartál. Addig maradtál, ameddig akartál. Azt csináltál, amit akartál. Annyit ittál, amennyit akartál. 

Most: Akkor mész, ha 3-4 hónap alatt sikerül összeszevezned egy szabad estét, amikor van bébiszitter (apuka, család vagy hivatásos), amikor a gyereknek éjjel várhatóan nem lesz semmi baja (nem volt izgatott napja ami miatt felébredhet, nem jön a foga, nem beteg, stb.). Addig maradsz, ameddig a lelked bírja (jaj, vajon mit csinál a gyerek, biztosan nem lesz semmi baja, jaj mi lesz, ha felébred és te nem leszel ott..) és ameddig az eszed bírja (pontosan tudod, hogy maradhatsz akár hajnalig is, de a baba bizony attól még fel fog kelni korán reggel és neked ott kell lenned). Azt csinálsz, ami belefér normális keretek közé, elvégre felnőtt vagy, családanya vagy és amúgy is már túl öreg ehhez az egészhez :). Annyit iszol, amennyi épp elég ahhoz, hogy jól érezd magad és kicsit kikapcsolj és megpróbálj ne a családra gondolni, de nem több, mint amennyitől a másnap reggeled iszonyattá válna egy hangoskodó gyerek miatt. Szóval lehet buli, persze, de mértékkel, bizony :) Gondolom egy idő után, nagyobb gyerek és gondos nagyszülők mellett majd mi is be-bepróbálkozunk egy hosszabb kimaradással, reggel gyerek nélkül ébredéssel, de hosszú még addig az út...

Kávézó, étterem:

Régen: Elmész, beülsz, rendelsz, várod a kaját, beszélgetsz, eszel, iszol és pont.

Most: Előkészülsz (menetfelszerelés rendben, gyereknek van kaja, ital, játék, váltásruhák, pelenka, stb). Időt kalkulálsz (úgy menjünk, hogy épp kialudta magát, jókedvű, evett is, így talán nem üvölti végig a mi ebédünket, nem kunyerál, stb.). Utazol (babakocsival, autóban, buszon, stb és reméled, hogy az út alatt a kisded végig békés és boldog lesz és nem romlik el semmitől a hangulata). Rendelsz, közben megmented az asztalon lévő dolgokat a megrágcsálástól, tönkretevéstől. Várod a kaját, közben lekötöd a babát, elmentek sétálni, körülnézni, mindent megfogdosni és felfedezni, aztán meg jó alaposan kezet/fejet/ruhát mosni :). Eszel és iszol, de csak miután valaki a társaságból már evett és ivott és átvállalja a gyerek további szórakoztatását (persze, elvannak a babák az etetőszékben, anyjuk ölében is. Egy ideig. De biztosan nem addig, míg mindenki nyugodtan megebédel, kávézik, stb). Hozzá kell szoknod, hogy a te kajád, kávéd mindig hideg vagy maximum langyos, ha szerencséd volt. Hozzá kell szoknod, hogy akármennyire jól lakott is a baba, a te kajád akkor is érdekes, így ha nincs eltávolítva az asztaltól vagy lekötve a figyelme, akkor bizony csorgó nyálú kiskutyaként fog pitizni halkan vagy épp kissé hangosabban. Hozzá kell szoknod, hogy mindig lesz legalább egy asztaltársaság, aki morcos szemmel méreget majd titeket. Hozzá kell szoknod, hogy ha te nem adsz enni a gyereknek, hamar feltalálja magát és kunyizni fog más asztaloknál :) Na jó, ez sarkítás, de azt hiszem, minden baba életében van ilyen nem-vendéglátóegység-kompatibilis életszakasz. Nekünk szerencsétlenségünkre épp a nyaralás ideje alatt volt kissé nehézkesebb az étterembe járás, de mostanra Ádi megszokta a közeget, így sokat elvan már egyedül a kis játékaival is és mi is tudjuk, hogy lehet úgy szervezni az életet, hogy annak egy békés és zökkenőmentes családi ebéd legyen a vége :)

Szóval lehet gyerekkel mulatni, csak szervezés, nevelés és saját gyerekünk ismerete a kulcs a nyugodt programokhoz. És persze az, hogy elfogadjuk, ezután sosem lesz már ugyanolyan, mint régen. De lesz jobb, izgalmasabb, érdekesebb, vidámabb vagy éppen idegtépőbb :))