Azt mondják, gyerekkel a nyaralás már nem ugyanolyan, mint korábban. Ez igaz.

Vagyis részben igaz, legalábbis nálunk: egyrészt ugyanolyan, mint régen, ugyanazokat a dolgokat csináljuk, mint korábban és nagyjából ugyanúgy is, Ádi nagyon ügyesen alkalmazkodik hozzánk. Másrészt tényleg kicsit más, hiszen ebben a szuper "igazodásban" azért nagy adag logisztika is rejlik, plusz a gyerek napirendjének ismerete és az ahhoz való alkalmazkodás. A leginkább pedig abban más, hogy bár ugyanazokat csináljuk, a fókusz áttevődött rólunk a babára. És ez nem baj. Sőt, nagyon szórakoztató. Mert mit csináltunk eddig?

Régen: feküdtünk a parton és beszélgettünk/olvastunk/napoztunk/aludtunk/világot váltottunk meg. Ja és úsztunk.

Most: fekszünk a parton, fél szemünk a babán és nevetünk a próbálkozásain, vagánykodásán vagy éppen aggódunk bátorsága miatt :) Ja és úszunk a babával.

Régen: halkan beszélgetve ebédelgettünk, kávéztunk és baromian idegesek voltunk, ha gyerek volt a közelben

Most: mi vagyunk a család a hangos gyerekkel és ez egy cseppet sem zavar :)))

Régen: sokáig aludtunk az apartmanban, filmet néztünk esténként vagy csak beszélgettünk az erkélyen és néztük a csillagokat

Most: korán kelünk és sokat altatunk az apartmanban, és ha lehetőség van rá, mivel a nap felénél már kidőlünk, délután még mi is szundikálunk egyet :) Itt jegyzem meg, hogy bámulatos, mennyi energiájuk van ezeknek a törpéknek :) Este pedig jókat dolgozunk az erkélyen, néha talán lopva összeölelkezünk és eszünkbe jutnak a csillagok. 

Azt is mondják, hogy nem lehet a gyerek mellett úgy pihenni, mint régen. A fentiekből is látszik, hogy amit korábban pihenésnek neveztünk, az a semmit nem csinálós, elnyúlós, levegőbe bámulós, félig alvós pihenés valóban a múlté. De van helyette egy sokkal vidámabb, érdekesebb és különlegesebb pihenés: céltalanul fetrengeni a babával, dögönyözni, nevetgélni, játszani és persze könyvet olvasni. Hiszitek vagy sem, nincs is annál pihentetőbb és örömtelibb dolog a világon, mint a strandon heverészve keményfedeles mesekönyvből 'olvasni', vagyis egymás után ötvenszer, százszor változatos hangon ismételni, hogy 'vau-vau', háp-háp' vagy 'züm-züm', úgy hogy ezen együgyű tevékenységünk a mellettünk heverésző kisdedből óriás, csodálkozó bogárszemeket, mutogatást tanuló ujjacskákat, rendszeres HÖ felkiáltásokat és boldog kacajokat vált ki :)))