Őszintén bevallom, nagyon féltem a hozzátáplálástól. Undorodom a pépes dolgoktól, a bőrömre (vagy a lakásban bármire) rátapadó ragacstól és céltalannak éreztem egy csomó időt pár grammnyi bébikaja összeállítása miatt elpepecselni, hogy aztán baba egy vidám mosollyal a ruhámra kenje. Az előítéleteimmel és félelmeimmel ellentétben azt kell mondjam, eddig nagyon jól megy a dolog. Persze, ehhez kell az én nagyétkű kisfiam is, aki szerencsére mindenre kíváncsi, mindent meg akar kóstolni és eddig nem igazán mondott kategorikus nem-et semmire. (kíváncsi lennék amúgy, milyen az egész folyamat, ha nem akar/szeret enni a gyerek)

Íme néhány hasznos tapasztalat és megállapítás kezdő kismamáknak a hozzátáplálás első hónapjairól (többnyire családi, védőnői, barátnői vagy saját gyűjtés):

- bízd a kezdést a babádra: ha a nyelvével még tolja ki az ételt, ne erőltesd, inkább várj. Próbálkozz. Egyszercsak észreveszed majd, hogy nem kifelé lefetyel, hanem eltűnik a kaja a kis tátogó fiókaszájában. Na onnantól lehet aztán lapátolni :) Az sem baj, ha még nem akar nyelni, ha muszáj valami miatt elkezdenetek a rendes ételek bevezetését, az elején nyugodtan add neki pépesebben, hígabban, akár egy nagyobb lyukú (vagy azzá alakított) cumisüveggel. A MAM márkának például van direkt X alakú cumija, amin átmennek a pépes kaják vagy a sűrűbb, anti-refluxos tápszerek. És bárki bármennyire is rosszállóan néz a cumisüveg miatt, ne foglalkozz vele :)

- onnan is tudni fogod, hogy itt az ideje a hozzátáplálásnak, ha már nem tudod kielégíteni a baba éhségét, tápszeres babáknál például már többet akar enni a baba, mint a legnagyobb cumisüveg (260 ml-s) - mi is így jártunk, az összefüggés akkor nem esett le, utólag hallottam csak ezt a nagyon hasznos okosságot.

- fehér ruhában ne etess. Rajta se legyen fehér. Sőt, általánosságban: az összes babakaja kimoshatatlan a ruhákból. Kivéve, ha azonnal dörzsölöd, áztatod. Egyéb esetben szokj hozzá a gondolathoz, hogy a fehér előkékből pillanatok alatt sárga-narancs-piros-stb mintás előke lesz :)

- ha jót akarsz magadnak, a kanál után vígan kapdosó gyereked kezét már az elejétől megpróbálod kordában tartani, különben 0-24-ben mosni fogsz, mikor már nagy, színes adagokat akar megfogni, aztán székbe/hajba/ruhába kenni. Apropó, nem akar valaki feltalálni egy henger alakú, puha kis kézfogót, amibe étkezés alatt bele lehet dugni a gyerek kezét? :) Szerintem lenne rá kereslet.

- az első 1-2 hónapban elég szűk a repertoár, ebből kell nagyot alkotni (olyat, amit szívesen megeszik a gyerek :). Az én trükköm kettős: egyrészt nem adok neki olyat amit én nem ennék meg (megkóstolom és ha nem ízlik, dolgozunk még kicsit az ízvilágon), mert baromira nem vagyok hiteles, ha rá akarok tukmálni valami olyat, amiről tudja és érzi (nem hülye a gyerek), hogy én se vagyok oda érte. Másrészt kutyulok, kísérletezek: a tízórai például nem egyszerűen egy gyümölcs, hanem mixelünk: egy kis hazai, egy kis bolti püré. Így jönnek ki olyan szuper finomságok, mint a vilmoskörtés-birsalmás-nektatinos gríz vagy a sütőtökös-répás-krumplipüré egy kis fehérrépával. És hogy miért mixelek? Nem csak azért, hogy változatos legyen a törpének és hogy megismerjen minél több ízt, hanem azért is, mert:

1) ha nem jó a kaja (pl ma a nektarin-alma kombót nem ette a gyerek, megkóstoltam és elég savanyúra sikeredett, de egy kis vilmoskörtés bébikaja segített és nagyot dobott rajta, így eltűnt a kis fiókám szájában másodpercek alatt), gyorsan meg lehet oldani, hogy ne a kukában/ruhádon kössön ki

2) senki nem mondta, vagyis mondta, de mikor már javában etettünk, hogy sima gyümitől a gyerek bizony nem fog hízni. Eszi, finom és 1 óra múlva éhes. Logikus egyébként, mert mi is pont így működünk, de magamtól eszembe nem jutott volna :))). Végül utólag, ismerősök és védőnői információk alapján derült ki, hogy vannak a piacon szuper laktózmentes, glutén mentes, mindenféle mentes fincsi, ízesített pépek, grízek, tejbepapi szerű porok, amikkel nemcsak ízesíteni lehet a babakaját, hanem felturbózni is annyira, hogy legyen tápértéke. Ráadásul a mindenféle mentesek a háziorvossal feliratva még olcsók is. A papik segítségével ezen kívül kipipálhatod egy idővel a glutén bevezetését is, nem kell rizst főznöd, meg lisztet kevergetni a babakajába. Tök jó, nem? :) Az egyetlen hátrányuk, hogy baromi ragacsosak, de valamit valamiért.

2) szintén a senki-nem-mondta kategóriába tartozik, hogy az első időkben ehető ételek 3/4-e hasfogó hatású (szorulása lesz tőle a gyereknek), összesen két dolog van csak (őszibarack és sütőtök), ami 4-5 hónaposan adható és hashajtó hatású. Namármost ha nem akarod szivatni szegény gyereket azzal, hogy egyik nap megy a hasa, másik nap meg erőlködik és vörös a feje, akkor nincs más hátra, meg kell találni az optimális arányokat az optimális végtermék és a boldog baba érdekében. Jöhet a szokásos krumpli-répa / alma-répa, de toljunk bele még egy kis sütőtököt. Szereti a gyerek a banánt? Nem lesz gond, ha hozzákavarsz egy kis barackot is :)

Végezetül néhány szó az adagolásról: Amit én sosem gondoltam volna és szintén senki nem mondja, mikor elkezded ezt az egészet:

1) A bolti bébiételek nem véletlenül akkorák, amekkorák. Ha a gyerek belejön a kajálásba, hamarabb bepuszil egy ekkora adag kaját, mint amennyit ennyi idő alatt szopizott/cumizott volna.

2, A gyereked több gyümölcsöt eszik, mint te! Szégyelld magad! Még akkor is, ha saját lelkiismereted megnyugtatása miatt letudod a napi gyümölcsadagod a pucolás/reszelés másodpercek alatt elmajszolt maradékával :)) Sosem gondoltam volna, hogy egy tízóraira a baba adagja 1 banán és 1 alma. Vagy tetszőleges gyümölcsök. 1 banánból és 1 almából ugyanis éppen kb 170-190 gr püré jön össze, nagyjából ez egy adag (legalábbis nálunk és mindenkinél, aki bébiételes üvegeket vagy Avent-es tárolókat használ)

3) Mélyhűteni muszáj. Egyrészt nem fogsz nekiállni 1 adag kaja elkészítésének, mert van olyan turmixgép, amibe ha beöntöd, a mennyiség a késekig se ér el. Másrészt olyan jó, amikor fáradt vagy és semmi kedved pepecselni és csak előkapsz egy adag kész finomságot ;)

4) Ne csak te kotyvassz, vond be a családot is. Minap eszembe jutott, hogy mivel nincs minden nap időm/kedvem főzni, turmixolni, adagolni, megkérem anyukámat, segítsen be és legalább mikor látogatóba megyünk, hazafelé lásson el minket pár adag fincsi házi babakajával. Anyuka persze beindult, így neki köszönhetően most tele a mélyhűtőnk finomabbnál finomabb szeretet-koszttal :) 

Szóval a várakozásokkal ellentétben egész jó móka ez a hozzátáplálás és nem akkora macera, mint gondoltam. Sőt, vicces is: baromi jókat lehet szórakozni a látványon, reakciókon, amikor a kicsi egy-egy új ízzel ismerkedik. Az én fiam például olyan aranyosan naiv, kíváncsi és bátor, hogy még akkor is újra és újra próbálkozik, mikor már megkóstolt egy kellemetlenebb élményt okozó ízt. A meggyevése például a családi videótárat gazdagítja, de megérne egy kisfilmet a savanyú káposztára adott reakciója vagy a fürkésző, tágra nyílt kis orrnyílások majd az azt követő 10 perces trüsszögés is, amit a bors szagolgatása okozott :)))