2013.11.21.
13:39

Írta: zsmaria

Utolsó menetre felkészülni

Eljött az idő. Nem várhatunk tovább: Ádám baba ma vagy holnap legkésőbb meglátja a napvilágot. Hiába szerettem volna természetes szülést, a körülmények sajnos máshogy alakultak: a magzatvíz már nagyon kevés, a lepény elöregedett és a méhszájam közben konkrétan semmit nem tágult, így muszáj megindítani a szülést. Ma este 7 órakor felvesznek a szülőszobán és kapok egy méhszáj érlelő tablettát. Aztán várunk pár órát (a doki szerint próbáljak meg addig aludni, haha, látszik hogy még sosem szült), hogy hasson.

 

A lehetséges forgatókönyvek:

- Kis szerencsével lesz hatása és kitágul annyira a méhszáj, hogy tudjak még természetesen szülni.

- Kevesebb szerencsével hirtelen olyan durván fájni fog és olyan gyorsan tágulok, hogy pikk-pakk megszülünk, csak éppen nem valami kellemes módon.

- Még kevesebb szerencsével semmi hatása nem lesz és másnap reggel az orvos a császármetszés mellett dönt.

- A legkevesebb szerencsével csak kicsit tágulok, épp annyira, hogy megpróbáljanak a "természetes" úton tartani és burokrepesztéssel, majd oxitocinnal tovább indukálni a folyamatot, ami szintén nem kellemes és igen hosszú vajúdást vetít előre.

- Ha pedig nagyon peches vagyok, végig megyünk a legutolsó verzión, ami nem hoz eredményt, így másfél nap vajúdás után végül mégis műtő lesz a vége.

Ez így felvázolva borzasztó ijesztően és lehangolóan hangzik. Hol van attól a képtől, hogy itthon, nyugodtan kivárjuk a fájások erősödését, nevetgélve bemegyünk a kórházba, párom mellettem van a vajúdás alatt, majd kb fél óra erősebb fájdalom után megszülöm a kicsit. Hahh :) Szép álmok.

Még az sem biztos, hogy a férjemnek esélye lesz részt venni az egész folyamatban...

Először elkeseredtem rendesen, nagyon szerettem volna elkerülni mind a befekvést, mind a mesterséges szülésindítást és a vele járó plusz szenvedést...

De egy finom kávé, egy kis pityergés, egy jó ebéd és pár megnyugtató szó után úgy érzem, felkészültem. Azt nem mondom, hogy biztos vagyok benne, hogy kibírom az estét további sírdogálás nélkül, de azt tudom, hogy erős vagyok. Az elmúlt 11 hónap megmutatta, hogy bármit képes vagyok elviselni és a körülményekhez képest pozitívan kezelni akkor, amikor a kisbabánkról van szó. Most pedig az egészsége és az élete a tét, szóval teljesen mindegy, mi vár rám, túlélem és állok elébe. Érte. Értünk. Ő pedig a világ legerősebb kis hiperbabája, szóval nem féltem. Bár ha belegondolok, hogy szegény kis törpi lehet, nem azért rugdos és pörög a hasamban hetek óta, mert szeret ott lenni, hanem mert jött volna már ki, csak az én testem erre nem reagált, akkor kicsit elszomorodok.

Na de majd most. Összedolgozunk, nekem segít az orvostudomány és pikk-pakk túlleszünk az egészen. Holnap ilyenkor remélhetőleg már anyuka és apuka és család leszünk.

Addig pedig kérünk mindenkitől sok erőt, energiát és szurkolást, hogy a lehető legjobb forgatókönyv szerint alakulhassanak a dolgok :)

Update 1 (11.22, 02:10): előszöris köszönöm a sok kedves szót, bíztatást, drukkot! Nagyon sok erőt ad :) A helyzet változatlan, megkaptam az érlelőt 9-kor, utána 2 óra szigorú fekvés és ctg várt rám, azóta szundikálok vagy ébren vagyok felváltva, hatás semmi, fájás semmi, az egyetlen izgalom, hogy vagy 5 orvos, szülésznő csodájára járt Ádi ctg alatti hiperaktivitásának, amit én már ismerek, őket viszont elsőre jól beparáztatta ;)))) 

Update 2: elmúlt az éjszaka, igen jókat aludtam, fájásnak semmi nyoma. Nem sok az esély rá, hogy bármit hatott a dolog. De nemsoká jön a dokim és megvizsgál, majd megkonzultáljuk a részleteket. Az imént elcsattogtam zuhanyozni, a folyosón a kedves éjszakás nővér így köszönt: "jó reggelt! Szép nap a szülésre, ugye?" :)))

Update 3: 2013.11.22-én, 16.00 körül megszületett Ádám, a mi kis hiperbabánk hiperhangosan, 20 gramm híján négy kilósan, 50 cm-el és 10/9-es Apgar értékkel. A körülményekhez képest jól vagyunk, részletes beszámoló holnap. Elöljáróban annyi, hogy naná, hogy a legpechesebb verziót játszottuk le. :)

1 komment

Címkék: jövő terhesség szülés kórház problémák érzések méhlepény félelmek méhszáj szülésindítás terminustúllépés terhesség utolsó hónap

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr355647854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Molnár Józsefné Vali 2013.11.21. 20:55:24

Szeretettel gondolok Rátok és nagyon sok jót kívánok Nektek:)
süti beállítások módosítása