Muszáj megemlékeznem róla, hogy évek múltán se felejtsem el: már-nem-is-olyan-törpikénk az elmúlt három napot nagyon felpörögve élte meg és annyit mozgott, mint még sosem. Nem tudom, mi történik odabent, valószínűleg naphosszat a méhfalon masírozik körbe-körbe, fentről oldalra, majd lefelé vagy valami ehhez hasonló :)

És ami mindennél viccesebb: sokszor egyszerre kétoldalt rúgja ki a ház oldalát, mikor nagyon bepörög, mindkét oldalamon érzem akár fél-1 órán keresztül a nyomkodást. Filmnézés közben ma már oda is szóltam apukának, adja csak a kezét és figyelje, mi történik odabent. Ő sem tudott mást csinálni, mint hatalmasakat mosolyogni a hirtelen jövő nagyobb pörgőrúgásokra és az azok közti ritmikus csuklásrohamokra. :D Most kivételesen még neki sem sikerül megnyugtatnia a kicsit, pedig rendszerint ha már kezd viccessé válni az aktivitás, oda szoktam rohanni hozzá, hogy egy gyors kézrátétel erejéig nyugtassa meg a babát. Eddig működött :)

A kis drága most úgy látszik, valamit nagyon akarhat mondani vagy pedig jól kihasználja, hogy van még helye odabent, ki tudja :) Mindenesetre semmiért nem cserélném el ezt az érzést és remélem, örökké emlékezni fogok rá...