Pénteken kezdem terhességem 6. hónapját. Már most érzékelhető és egyértelmű változások mutatják, hogy ezzel a határvonallal vége a jó világnak :)

Tegnap konkrétan annyi újdonságot hozott a várandósság, hogy alig győztem feldolgozni:

- reggeli hőhullám (ami, mivel nem járt együtt hőemelkedéssel, nem a tetanusz utáni reakciónak tudható be) - fél 5 körül arra ébredtem, hogy megfulladok a szobában, annyira melegem van, ablak, hálóing levétele nem segít. Pár kör félkómás lakásban mászkálás után egy hideg-langyos vizes fürdő mentette meg az életem. Visszaaludni persze már nem tudtam, de kicsit lazítani még igen.

- napközben csak abban voltam biztos, hogy ez egy sz..r nap :) Melegem volt, nem kaptam levegőt, a légkondi vagy zavart vagy nem tudtam élni nélküle, ülni nem volt jó, állni nem volt jó, dolgozni nem volt jó, szóval hamar feladtam a munkát és hazasétáltam.

- itthon fokozódtak a tünetek, ráadásul a hőhullámok helyett jött egy kis valódi hőemelkedés, na ezt már a tetanusz következményének tudtam be, mert csak a fejem-nyakam égett és a tetanusz helye. A megoldás: 2 hűtőfürdő és egy vizes törölköző a fejen egész este, párom legnagyobb mulatságára :) De segített, nagyon gyorsan éreztem a hatását és el tudtam aludni nyugodtan.

- viszont az éjjel még tartogatott egy kis meglepetést :) 3 körül arra ébredtem, hogy ejjj, de durván görcsölök. Az első gondolatom a székrekedés volt, de párszor kipróbáltam, tudok-e segíteni a dolgon és semmi. A hasam kemény volt, baba is felkelt, kalimpált, nekem pedig kis ideig rendszeres időközönként érkezett a fájdalom. Aztán észbe kaptam, hogy ezek már a méhösszehúzódások lesznek, pontosan úgy és akkor jelentkeztek, ahogy a nagy könyvben meg van írva :) Azt írják az okosok, hogy jó esetben a fájdalmat később érzi csak az ember, hát én úgy tűnik a szerencsétlenebb fajtába tartozom (nem úgy, mint barátnőm, akinek nem volt para a szülés sem, mert mind kiderült, fájásgyengesége van, vagyis nem nagyon érezte a fájdalmat). Ha pedig most ilyen, milyen lesz a szülés, ajjaj :DDDD Amint diagnosztizáltam a dolgokat, bekaptam két szem magnéziumot, ez azonnal rendet tett odabent :)

Úgy tűnik, eddig tartott a gondtalan kismama időszak, mostantól baba és az akarata veszi át az uralmat a világom felett, én pedig mint jó hordozórakétához illik, csak alkalmazkodhatok a megváltozott körülményekhez :))

A tegnapi nap viszont a sok (nem épp kellemes) újdonság mellett egy igazi kis csodát is tartogatott:

Most először valóban kommunikáltunk a törpikével! 

Este, fejemen a törülközővel nem volt jobb dolgom lefekvés előtt, gondoltam megnézem, hogy ami a férjemnek ment (kopogásra kopogás), az megy-e nekem is. Ehhez először fel kellett kelteni a picit, mert nem mutatott semmilyen aktivitást. Addig simogattam a hasam, míg kicsit elkezdett mocorogni, szóval jelentem, az ébresztés sikeres volt :) Aztán próbálgattam, hogy mi történik, ha különböző helyeken simogatom, bekopogok lágyan az ujjammal, stb. Csodaszép, megmosolyognivaló érzés, szinte leírhatatlan öröm volt az, hogy az én rezdüléseimet ez a kis lény odabent érzi és reagál rá. Ahol én kopogtam, kis idő múlva ő is ott volt, mozgolódott, jelezte, hogy "itt vagyok, anya" :)

Jól eljátszottunk így egy darabig, aztán gondoltam, hagyom pihenni, ha már így felkeltettem. Altatónak a telefonomról játszottam neki zenét, nyugtatásként pedig a kezemre tettem a hasam, immár mozdulatlanul. És akkor, egy idő után a kezem alatt egy kemény, tapintható, látható kis golyó és dudor formálódott ki: a kisfiam elalváshoz a kezem alá dugta a buksiját! Annyira szép és annyira megható volt, hogy még most is pityergek, ha erre gondolok. Ő pedig ahogy írok, csak mozog, sürög-forog idebent, így téve hozzá a maga mondandóját. 

Jó reggelt mindenkinek, mi felkeltünk és csudaszép napunk lesz :)