Avagy egy majdnem három éves kedvenc játékai.

Régen szedtem össze az aktuális kedvenceket, íme egy gyűjtés furcsa, ám annál szórakoztatóbb ízlésű fiam kedvenc játékaiból az elmúlt időszakban.

Kedvenc játékok tengeren, nyaralás alatt:

Üvegszilánk - hát igen. 2 hetembe és kemény munkámba, sok veszekedésembe telt, mire legalább odáig eljutottunk, hogy csak azokat az üvegszilánkokat vette fel tengeren, amik a vízparton voltak (életlen, lapos, egészen szép darabok), az utcán pedig nem gyűjtött össze minden darabot. Magyaráztam, érveltem sokat, meséltem, hogy az üvegszilánkokat a takarítók szedik fel, erre ő azonnal közölte, hogy ő egy takarító. Máskor szépen megkért, hogy "Anya, ott egy üvegszilánk, felvehetem óvatosan és kidobhatom a kukába?". Szóval kemény menet volt no, volt olyan alkalom, amikor alighogy az egyik kezéből kiszedtem egy üveget, a másikban 3 új termett. A kiegyezett, tengerparti szilánkokat pedig naphosszat őrizgette, kiakasztva ezzel minden velünk szembejövőt az utcán vagy pénztárost a boltban :D

Kaktusz simogatás - na persze, hogy az én fiam cicát csak messziről néz és hozzá nem nyúlna, bezzeg a kaktuszokra rá volt pörögve, hogy megfogja őket (valamiért szereti, ha szúrkálhatja magát). Szerencsére tengeren csak vastag, húsos kaktuszok voltak, a szélein pár egyértelműen beazonosítható tüskével, így abban maradtunk, hogy a növény húsos levelét megsimogathatja, ha arra járunk. 

Rákászás és rákpáncél gyűjtés - egy nap megpihentünk a sziklákon és belógattuk a lábunkat a jó meleg vízbe. Ádám egyszercsak rémülten sírva felugrik, hogy mi volt ez? Hát egy 2 öklömnyi rák dörgölőzött a talpacskájának. Én azt hiszem rosszabbul reagáltam volna, mint ő. Itt kezdődött szerelme a rákok iránt, innetől mindenhol rákokat akart fogni a vízben és egy szakadt, csöves rákpáncéllal képes volt délelőttöket eljátszani.

Gyurmázás - rossz idő és várakozás esetén kiváló játéknak bizonyult, a gyurmából rákokat, kagylókat, csigákat, hangszórókat és jeget építettünk. A játék egyetlen hátulütője, hogy 3 hét után még a bugyimban is megkeményedett gyurmadarabot találtam :D

Ventillátor és hangszóró építés mindenből - a szélerőmű őrület után jöttek a ventillátorok és a hangszórók (utóbbi oka egy közös vonatozás, mely során gyerekemet rabul ejtették a megállókban szóló hangszórók). Azóta is képes mindenből (de tényleg, a dobverőtől elkezdve a poháron át egy darab krumpliig vagy hagymáig) ventillátort vagy hangszórót építeni. Amit aztán fel kell tenni jó magasra és ámulni-bámulni.

Bogyók gyűjtése - kiscserkész lesz a gyerek, komolyan. Minden bogyó, termés, levél érdekli, mindet fel akarja szedni a földről és meg akarja fogni, megtudni, mi az, mit csinál, milyen színű, ki eszi meg. Ilyenkor derülnek ki biológiai ismereteim hiányosságai és ezekben sajnos a google is nehezen segít, mert hogyan keresek rá, hogy mi lehet az a zöld kicsi bogyó :) Annyit elértünk hetek alatt, hogy a bogyókat csak megnézzük, nem bontjuk ki és hogy nem tépünk le egyet sem a bokrokról, csak azt veheti a kezébe, ami a földön van. Már ez is haladás. Persze néha trükközik, egy óvatlan pillanatban leszedi, ami érdekli és aztán ártatlanul néz rám és közli, hogy a földön találta/leesett :) Tanítom neki, hogy hogyan kell védeni a növényeket, hogy ők is élőlények és ezért nem vágjuk, tépjük, bántjuk őket. Aztán jön a keresztkérdéssel a lelkem, hogy dehát akkor mi van a virágcsokorral, amit a nagyi kapott, azt miért lehetett levágni és papi miért vágja le a füvet meg a fák ágait. Na puff :D

Vízben homokból/bármiből felhő készítése - Ádámot a felhők is nagyon izgatják, miből van, hová megy, betéve tudja a körforgást, miszerint víz-vízpára-felhő-eső. És mindenből felhőt csinál, vízbe homokot szór és kész is a felhő, egy marék kavics is kiváló felhő, de néha ő maga a felhő és valamiért úgy gondolja, a felhő harapós, ezért néha azt akarja játszani, hogy ő egy harapós felhő és egyszer sikerült is így játékból megharapnia legnagyobb megdöbbenésemre (na jó, tudom, hogy miért gondolja: tengeren mikor hajóztunk, láttuk a távolban, hogy az egyik hegyet szinte teljesen eltakarja egy felhő és mondtam neki, hogy olyan, mintha megharapta volna a hegyet a felhő. Így mondj metaforát egy 3 évesnek :D )

Kedvenc játékok idehaza:

Bogarak gyűjtése - élő vagy elpusztult, mindegy. Katicák, csigák, büdösbogarak, hagyák, kukacok, hernyók, giliszták, bodobács, döglött légy, bármi jöhet. Ádám minden egyes, de tényleg minden egyes bogarat észrevesz, megfog, megtanulmányoz és akit arra érdemesnek tart, azzal mély barátságot köt és órákig játszik velük. A legutóbb talált egy elpusztult hőscincért, lsd fotó (én komolyan, életemben nem láttam még hőscincért, fogalmam sem volt, hogy ekkora). A pár hónapnyi bogármánia alatt eljutottam odáig, hogy nem undorodom attól, hogy ő ezeket megfogja, megnézi. Azért odáig még nem, hogy én is megfogjam. De az már kiverte a biztosítékot, amikor egyik kezében a döglött hőscincér, másikban egy keksz és míg elmélyülten nézi a parkban játszó kutyákat, véletlenül majdnem a hőscincérbe harap bele :D

Palántázás vagyis növények összekeverése mérhetetlen mennyiségű sárral és vízzel - Az "Érik a szőlő" nevű örökbecsű dalnak köszönhetően Ádámot érdekelni kezdte, hogy hogyan érik a gyümölcs, hogy nő a gyümölcs, mi az a szántás, ki szánt és hogyan, ki őröli a gabonát, hogy nő ki a földből a gabona. És így eljutottunk a palántákig. Amióta rájött, hogy a palántázás és a növényültetés egyenlő a sárban dagonyázással, azóta mindenhol lelkesen palántázik az én legnagyobb örömömre. Azért bevallom, pihentető dolog elnézni a másfél órán át elmélyülten dolgozó fiamat. Cserébe vállalom a nagyobb mosnivaló adagokat.

Locsolás - a nyárral és a palántázási mániával összefüggően Ádám locsolásmániás lett. Ahol locsolócsövet lát, megvadul. Képes órákig pacsálni, locsolni, cseberből vederbe önteni, locsolócső sugarába beugrálni és visítva-nevetve bámulja a szabadon vergődő locsolócsövet.

Mágnesek - vettem pár mágneses építőjátékot és egy mágneses speciális gyurmát. Hogy ezzel mit el lehet játszani. A mágnesrudakra helyezett golyócskák a radiátorról lelógva tökéletes hangszórók vagy éppen harangok, a rudakból szinte bármit lehet építeni. És végtelenségig kísérletezni, hogy mihez vonzódik, mit taszít. Ez még engem is leköt aránylag sokáig.

Gyümölcsök és zöldségek fogdosása - ez a legújabb. Megkóstolni? No azt azért nem. De megfogdosni, mindenkit megkínálni és élethűen eljátszani a beleharapást és hogy ez mennyire hűű de finom. Az nagyon megy. Retek, hagyma, paprika, krumpli, alma, barack, szilva, ringló, füge, jöhet bármi. Mindet "szereti", mind "nagyon finom" és mindegyikből lehet harangot vagy hangszórót építeni :) Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a gyümölcsök és zöldségek így ha nem figyelünk, random helyeken tűnnek fel a lakásban: hopp, egy rohadt barack a kanapé alatt, hopp egy fél retek az ágyamban :) De így vicces, legalább lehet tudni, hogy gyerek van a házban :D

Harangok készítése és szerelése - van a közelünkben egy kis templom, rajta 2 haranggal, amit sokszor látunk séta közben és néha közelről is hallhattuk a hangját. Plusz a napirendünk fontos része a harang, bárhol sétálunk, játszunk délelőtt, a harangszó az egyezményes jel, hogy haza kell mennünk ebédelni. Plusz youtube-on megmutattam neki, hogy mozog a harang kongatás közben, hallgattunk szép harangjátékokat. Ádám odáig van a haragokért, tengeren is majdnem minden nap el kellett zarándokolnunk a templomhoz megnézni a harangokat. Képes a kis ujjait egymásnak háttal fordítani és úgy játszani, hogy az a harang nyelve és ő bimm-bammozik. Legóból, cérnából, mágnesből, drótokból, gyurmából, levelekből, bármiből tud harangot készíteni. Tegnap óta pedig csak fokozódott az őrület, ugyanis egy véletlen folytán kiderítettem, hogy felmehetünk a szegedi Dóm tornyába, ahol karnyújtásnyira tőlünk láthatjuk a harangokat. Olyan élmény volt ez neki, hogy engem is hetekre feltöltött, annyira jó volt ilyen boldognak látni.

Jégkockák minden mennyiségben - ohh jaj, a jégkockák. Csak abban bízom, hogy őszre lecseng a mánia, mert melegben, udvaron vagy kint a szabadban, esetleg itt a lakásban ellenőrzött körülmények közt (asztalon, tálcán, tányérben) képes vagyok elviselni a jegezést, de később kevésbé fogom tolerálni. Mi is az a jegezés? Jégkockák készítése (egyedül is tud, viszi a csap alá a jégkockatartót, megtölti vízzel és már megy is a mélyhűtőbe, nem kellek hozzá), majd a kész jégkockák előszedése és olvadásig csodálása. Nem értem, hogy nem fagy le a keze, de valamiért bírja nagyon. Nyaraláson, ha étterembe, kávézni mentünk, az ő jussa mindig egy adag jégkocka volt a várakozás alatt, azzal játszott, míg meg nem jött a rendelés, nézte, csodálta őket, pakolgatta ide-oda, megvárta míg apró darabokra hullik és aztán azért minden tiltás és figyelem ellenére meg-megcsócsált pár kisebb falatot belőlük. Elbűvöli az olvadás folyamata, az, hogy kezdetben összeragad, az, hogy kicsúszik a kezéből, az, hogy hideg... nem is értem, gondolom, sosem fogom megérteni :D A tengeren töltött 3 hét alatt mindenesetre annyira meguntam a jégkockázást és az utána következő rendrakást, a vele járó vizet és nedvességet, hogy itthon már 2 hete "véletlenül" sosem kerül víz a jégkockatartóba, sőt a jégkockatartó is "eltűnt".

Népdalok éneklése és analizálása - ez egyszerűen imádnivaló. Kezdődött az Érik a szőlő-vel, mint említettem, így napok alatt feltérképeztük a szántás, aratás, érés, termesztés kérdéskörét, Ádám gazdává képezte magát. Azóta annyira szereti a gabonákat, hogy gabona címszó alatt sikerült vele megetetnem kölest, hajdinát, rizst de még bulgurt is :) . Mint kiderült, minden dal jó alapot szolgál egy egy új dolog megismerésére és iszonyatosan vicces figyelni az asszociációit és azt, ahogyan a dalokat feldolgozza, átírja, átszövegezi.

Mindezek mellett határtalan fantáziája van, képes egy retekkel a kezében körbe-körbe szaladgálni és azt énekelni, hogy "kiugrott a gombóc a fazékból..." vagy éppen elalvás előtt két kis kezecskéje beszélgetésbe elegyedik és elmesélik egymásnak, hogy hogyan húzzák ki a nagy répát, mint a mesében. Máskor közli, hogy menjünk el kávézni a nagyival és az álommal (!), vagy éppen narancshéjakból épít CD-t. :)

Ja és nem játék, de fontos feljegyzendő: Ádám mostmár stabilan ágytiszta is egy hete, alváshoz nem kell neki pelenka és nappal is csak néha, a legelmélyültebb játékok közepette történnek "balesetek", amikor bár ő is tudja, hogy menni kéne, de inkább tagad, mert fontosabb dolga van és bízik magában, hogy képes a végtelenségig visszatartani az ingereket. 

Mert a játék mindenek felett.