Jaj, de eltűntem, szánom-bánom, hogy a nagy nyaralgatások közben csak képeket posztolni volt időm/kedvem. Én is nyaraltam, no, nincs mit szépíteni. De most újra itthon, újra gép előtt, újra tettre és írásra készen. A kis todo listámon már számtalan ötlet, téma szerepel, egyszer majd megírandók, de amit most szeretnék, az nem eszmefuttatás, nem vélemény, nem jótanács, csak emlékmorzsák megint, mert olyan sok a szép pillanat, olyan sok a kis apróság,amire már általában a nap végén sem emlékszem, muszáj-muszáj őket beírni abban a pillanatban a telefonomba, azért, hogy majd egyszer (most), amikor időm engedi, a blog örök emlékeztére bízzam.

Miről szólnak a mostani emlékmorzsák? Arról, amit meg nem tudok unni, a beszédfejlődésről. Arról a csodás világról, ami napról napra kitárul előttünk, ahogyan beleláthatunk végre, mi van a kis(nagy) fiunk fejében. Az új szavakról már írtam, most íme néhány mondat, néhány önálló, véleményközlő, cselekvést vagy idősíkot kifejező mondat, melyek bár nem tűnnek nagy dolognak, mégis mind-mind hatalmas lépést jelentenek Ádám fejlődésében. A mondatok mellé magyarázat is jár, hogy a nyelvi fejlődés szempontjából melyik miért nagy bravúr (szerintem):

- Ádám bekeni Ádám - avagy Ádám öntudatra ébred. Tudja, hogy kicsoda, tudja, hogy ő a cselekvés végrehajtója és alanya is. Mindemellett gondos, szabályismerő gyermek, aki már tudja, hogy ha a strandra megyünk, bekenjük magunkat naptejjel és magától kezdeményezi is a cselekvést.

- Hangya. Sok hangya. Rálépek hangyákra. - Az egy és a sok fogalmának elkülönülése, a többes szám tudatos használata. Önálló cselekvési vágy és a cselekvés tényének (várható bekövetkeztének) közlése. Tudja, mit akar csinálni, na :)

- Jó móka volt a tenger. - A nyaralás utolsó napján délelőtt lesétáltunk a tengerhez még egyszer utoljára, mondtam neki, hogy köszönjünk el a tengertől. Ő nézte, nézte és egyszercsak ezt mondta. Azóta is, ha eszébe jut, így emlegeti a nyaralással kapcsolatos emlékeit. A 'jó móka' kifejezést már régebben is használta önállóan, de ez az első alkalom, hogy a jó érzéssel összepárosított kifejezést konkrét élményhez, helyhez kapcsolta saját magától azért, hogy ezzel véleményt, érzéseket fejezzen ki.

- Hintázik a virágszirom. - A fantáziavilág megjelenésének jele, avagy egyik napról a másikra mindenből játék lett, minden tárgy megszemélyesült. A plüss nyuszit autóztatni kell, a papír Minyon figura velünk ebédel, a pokrócnak is mesélni kell, a laptop néha szomorú. A földön talált virágszirom pedig Ádám segítségével beülhet a hintába és a fiam kedvesen őt is meghintáztatja. 

- Figyelj rám, muci. - avagy eljött az idő, amikor már TÉNYLEG figyelnünk kell arra, mit beszélünk. Minden szó, kifejezés, mondat szinte azonnal beépül a gyerek szókincsébe. A "figyelj rám muci", tőlem jön és apjára irányuló figyelemfelhívást jelent :) Szintén tőlem tanult már néhány finomabb káromkodást is, hiába vigyázok, a nap 24 órájából 1-1 percben kicsúszott már ez-az :( De igyekszünk menteni a menthetőt, így Ádám mostanság irgum-burgumozik és azt mondja, hogy "A mindenit", persze emellett volt már rá alkalom, hogy séta közben vígan énekelt perceken át minden változatban egy szép magyar káromkodást :)

- Lefekszik a bagoly aludni. Tenti, tenti, bagoly. - A virágszirom esettel hasonló módon a lakásban található játékok végre Ádám igazi játszópajtásai lettek, akik akaratukon kívül részt vesznek az életünkben, a mindennapi cselekedeteinkben. Így a bagoly például ha akar, ha nem, megy aludni, ha a gyerek álmos.

- Finom a csiripöri. Finom volt a lencsefőzelék. - apám, én ezen elképedtem. Nagyszülőknél voltunk, amikor ebéd közben Ádám a fenti közlendővel örvendeztetett meg bennünket. Hogy ez miért nagy szám? Egyrészt mert véleményt alkot és megdicséri a nagyi főztjét (csiripöri = csirkepörkölt). Nagyi ettől elolvadt persze. Másrészt az ebéd kapcsán eszébe jut a két nappal ezelőtti ebéd is, ami szintén finom volt szerinte, és ezt helyesen, múlt időben közli is velünk. Tudatosan használja a múlt időt! Durva. Szerintem.

- Pápá, katonabogarak. - A Balatoni nyaralás végén, autóba mászás közben még visszapillantott és gyorsan elköszönt az udvaron található addigi játszótársaitól, a katonabogaraktól. Elképesztően cuki volt.

- Bejössz, kicsim, anyához. - Én mondtam neki (gondolom sokszor), amikor azt akartam, hogy üljön az ölembe. Ő felhasználta és átformálta a kifejezést, teljesen magáévá tette. Hogy mit jelent? Menjek oda hozzá, öleljem meg, ő jön hozzám, testközelségre, anyára, ölelésre, bújásra vágyik. Meghitt, gyönyörű, már ahogy mondja, attól elolvad az anyai szív.

- Bambusz. - Ádám ultimate válasza mindenre, amit nem tud, nem ért, nem akar megérteni. Mindemellett szó a kópéságra, bohóckodásra, huncutságra, megoldás mindenre. Olyan, mint a 42. Ha nem tudja, mit mondjon, azt mondja, bambusz. A szót magát tőlem tanulta, mert a szobája falán van egy panda, aki épp bambuszt eszik. Innen tetszett meg neki a szó hangzása és mint olyat, gyorsan ki is sajátította :)

- Elfogyott a tente. - A gyerek huncut, sőt, próbál már megvezetni is. Anno ha megette  kaját, együtt mondtuk, hogy elfogyott és mehetett a dolgára. Most arra használja az "elfogyott" szót, hogy átrázzon: Ha valamit nem akar enni/csinálni, akkor azt mondja, hogy elfogyott. Így fogy el a fogmosás, a fogkefe, a tente, az autó, bármi, ami nem épp kénye/kedve szerint való étel vagy tevékenység. Én meg nem hiszem el neki :)

Végezetül a mondókák: hihetetlen, hogy 3x elismétlek egy mondókat vagy dalszöveget és már tudja.

Befejezésül íme a Hintapalinta by Ádám, ez már nagyon stabilan megy. Hintázás közben. Akár fél órán át is. Anélkül, hogy kiszáradna a szája és inni kérne :D