Már írni is tud a gyerek. Ja nem, csak festéket maszatolni :)

A sztori: bölcsi, a gyerekek mai feladata, hogy egy kis ajándékkal kedveskedjenek anyukájuknak. Minden gyerek elmélyülten alkot, az enyém babakocsit tologat fel-alá a szobában. Az óvónő próbálja rávenni, hogy jöjjön ő is művészkedni, de nem igazán lehet rávenni.Csak amikor látja, hogy én is megyek és elkezdem pettyezni a nekem készülő lap szélét. És mondom neki, hogy jöjjön festeni. Na így működik, a festést itthon pár napja próbáltuk, orrától az én lábujjamig minden zöld volt, szóval beugrott neki, hogy az jó móka. Jött is az én drága fiam, maszatolni lelkesen a pöttyöket. Az eredmény fent látható a jobb szélen :)

Az ajándék átadása pedig a következőképp zajlott: Ádámnak már mehetnékje volt haza, az ajtó előtt sírt, kiabált, szaladgált, hajtogatta hogy pápá, menjünk, mindjárt. Én még épp öltöztem, mikor a kis Jázmin és az óvónéni hozták ám szép borítékban az ajándékomat. És megpróbálták rávenni az én agyban már rég elindult gyerekemet, hogy adja oda nekem a borítékot puszival kísérve. Hát nem mondom, hogy átadta. De legalább hozzáért a kezéhez :))) 

Anyának pedig ez is elég, hisz így szeretem az én kis pörgettyű fiamat :D És éppen elég boldogság az anyák napja alkalmából, hogy van nekem.