Kedves anyukák, leendő anyukák! Remélem, még időben szólok: Jelentem, megtaláltam az indokolatlanul hülye napok okát (lehet írok is belőle egy tudományos esszét, ha sikerül alátámasztanom nagyobb csoporton belül az elméletet :)))

Tudjátok, az olyan napokét, amikor a baba egész nap csak sír. Mindenért. Mindenhol. Amikor az addig bevált módszerek nem segítenek. Amikor mintha minden addig tanult dolgot elfelejtett volna. Amikor semmi nem jó sem úgy, ahogy szokott, sem másképp. Amikor legszívesebben néha sírnál, néha elfutnál, néha törnél-zúznál, amikor tehetetlen vagy és frusztrált. Amikor vágysz bármire, ami téged is megnyugtat, megerősít... Amikor fogalmad sincs, mi van és miért és minden lehetséges oknak örülsz/elhiszed azt.

Először a hasfájásra fogjuk. Ahogy nő, a fogzásra. Később (mint most épp mi is), a dackorszakra. De a napokban ráébredtem, hogy mi is váltja ki ezeket a napokig-hetekig tartó Dr. Jekyll és Mr. Hyde-féle pálfordulásokat:

Felírogatom már kezdetek óta a legfontosabb dolgokat, amik a babával történnek, így közel másfél év után kirajzolódott a minta: ha nincs semmi más ok (betegség, fogzás, fájdalom) a háttérben, akkor minden ilyen hülyenapos periódus után valamiben nagyon nagyot ugrik a gyerek: a hülyenapokat mindig valamilyen robbanásszerű változás követi: mozgásfejlődés, beszédfejlődés, stb.

Néhány példa:

Ádi legutóbbi kibírhatatlan hárpia üzemmódja után napok alatt duplájára nőtt a szókincse. A hülyenapok alatt pedig szinte alig beszélt, visszatért a gagyorászáshoz és persze a kiabáláshoz, síráshoz.

Az az előtti botrányos napok a tavalyi nyaralásunk elejére estek, rá egy kis időre elindult kapaszkodás nélkül, alig 9 hónaposan.

Azelőtt tavaly tavasszal emlékszem kiborulós, anya inkább lelépne napokra, amit az követett, hogy Ádi kihagyván (vagyis hátrébb sorolván) a mászást, a kúszás után egyből felállt és kapaszkodva járni kezdett.

Igazán kíváncsi vagyok, mit tartogat a mostani hisztikirály periódus :)

Előtte - Utána :)

De így, hogy rájöttem, körülbelül várhatóan meddig tart majd a dolog (1-2 hét jellemzően) és mi a következménye (egy idő után visszakapom a gyerekemet még ügyesebben/okosabban), sokkal könnyebben viselem a dolgot. Persze főként akkor, ha velem is minden rendben. És nekem sincsenek épp nehéz napjaim vagy szimpán csak amolyan nőiesek. És kipihent vagyok. És energikus. Ellenkező esetben azért a nap végén csak-csak felhívom azuramat, hogy mikor jön már haza (és a tudattól, hogy hamarosan, azonnal meg is nyugszom és képes vagyok megnyugtatni a fiamat is). Sőt, mivel az egész hete hartó hülyenapokat a fiam ma, vasárnap reggel egy hajnal 5-ös nyafogós ébresztővel kezdte és folytatta, életemben először kávé helyett egy valeriánával indítottam a napot :) De néha azt hiszem, ez is belefér.

Mert ha anya nyugodt, a gyerek is nyugodt. Vagy legalább anya legyen nyugodt :)))