Tegnap séta közben két terepjárót is legszívesebben végigkarcoltam volna a kulcsommal. Csak hogy megtanulják, legközelebb nem állnak rá a járdára úgy, hogy a kismamáknak esélye se legyen elférni babakocsival. Néha magam is meglepődök azon, milyen indulatokat tudnak kiváltani…

Megdöbbentő a felismerés: már az ultrahangos képeken is mindig ezt csinálta a kis törpe :)

Ma esti elalvás: Önállóan! Háton! Macit szorongatva!  Elmorzsolok egy könnycseppet és nyugtázom, hogy megint egy dolog, amiben a fiamnak már nem lesz mindig szüksége rám. Aztán elmorzsolok a másik szememből is egy könnycseppet, hiszen olyan kimondhatatlanul büszke vagyok az én…

Biztos voltam benne, hogy tudok főzni és jól főzök. Mostanáig. A babapürék elkészítése ugyanis soha nem látott kihívások elé állított. Rá kellett jönnöm, hogy konkrétan sok helyen az alapoknál vannak hiányosságaim. Mert bár könnyedén összeütök egy baconbe tehert…