2014.11.13.
11:36

Írta: zsmaria

Ádiszótár, avagy egy 1 éves szókincse

Ádi az elmúlt pár hetet non-stop olvasással töltötte. A nap azzal kezdődik, hogy beront a nappaliba, másodpercek alatt a földre zúzza a polcról mind a 30 könyvét, majd módszeresen, sorban kiolvassa őket. Mindig van egy két újdonság, amin megakad a szeme, akkor aznap és másnap azokhoz vissza-visszatér, de amint már ismerőssé válok az adott kép, keres újabb újdonságot :)

Én pedig egész nap azt hajtogatom, hogy "Kutya. Mit mond a kutya? Vau-vau.", "Kacsa. Mit mond a kacsa...?" és így tovább :D

Ennek köszönhetően a gyerek szókincse robbanásszerűen nő, jelenleg a következő alapkészlete van, amit már stabilan mond és felismer:

- Baba - ki nem találjátok, ez mit jelent :D

- Mammmammma  - ez lennék én, főképp ha szomorúság van vagy valamit meg kell oldani :)

- Happaa - ez apa, nem összetévesztendő az elköszönéssel 

- PPPÁÁÁ - így, nagy betűvel, elnyújtva, erőteljesen ás határozottan. Nem csak kérésre/utasítára köszön ám el, hanem így jelzi ha már unja a banánt és menne el a vendégségből vagy így küldi haza a hozzánk érkező vendégeket is, ha jön a fürdésidő :)

- Hammm - ha éhes, ha finom a kaja, ha kér még, ha kér a miénkből is :)

- Vavava - a Vau rövidített változata, az utcán minden kutya után jó 10 perc vavava jön, sőt a kapuk mögött rejtőző, majd hirtelen hangos ugatásba kezdő kutyáknak is így válaszol, kicsit sem félve (én rendesen be tudok tojni egy erősebb hangú kutyától, de ő bátrabb nálam sokkal - még). Itt még kicsit képzavar van, néhány, a mesekönyvben furán rajzolt majom is kutyává szelidül néha Ádi szemében :)

- Ápápáp - ő lenne a kacsa, ez volt az első biztosan használt szó a PÁ után. 

- Miiiiiii - vagyis Miáú, de ennek annyira cuki, lányos, vékony torzított hangú verziója, hogy akárhányszor mondja, meg kell zabálni. Mindig jól felkészül a nyávogásra, összeszorítja először a száját, majd jön egy nyálbuborék és végül a vékony hangú nyivákolás :) A macska egyébként is nagy kedvenc

- BE - vagyis birka/bárány/beeee. Csak így, egyszerűen, határozottan

- Bimbi - fordítása pingvin. Pingvin plüssel nagy a szerelem, megy az ölelgetés, csókolgatás

- Pipő - vö. Cipő :)

- Ö? - ez pedig a legtöbbet használt általános kérdőszó, jelentése: "Ez mi?". Ádi olvas, mutat (vagy az én kezemet rakja a képre, amit meg szeretne ismerni) és mondja, hogy Ö. Én meg mondom, hogy: "Kutya. Mit mond a kutya?..."

A legjobb pedig az, hogy a szavak mellé nagyon erőteljes metakommunikáció társul, így szinte mindig ki lehet találni, mit szeretne. Az én fiam nem teketóriázik, nem nyafog, ha valamit akar, jön értem (vagy azért, akitől akar), megragadja a kezem és mutat (az én kezemmel), hogy mire van szüksége. Mutatja, hogy milyen szót akar megtanulni, hogy melyik könyvet olvassuk, hogy mit játsszunk, hogy enni szeretne, hogy nem szeretne, hogy hová menjünk, hogy mit vegyek le a szekrényről/polcról. 

Mi pedig jó rabszolga módjára követjük a kéréseket, utasításokat, így a baba sem frusztrált, boldog, hogy tud velünk kommunikálni és én is boldog vagyok, hogy tudok vele kommunikálni :) Sokkal, sokkal jobb, mint a tehetetlenül síró csecsemőt nézni és kisakkozni, vajon mit akarhat.

Üdv totyogókor, szeretünk :D

Szólj hozzá!

Címkék: kommunikáció első szülő apa vicces boldogság cuki hétköznapok beszéd anyaság büszkeség egyperces nagyfiú kommunikáció a babával

A bejegyzés trackback címe:

https://hiperterhes.blog.hu/api/trackback/id/tr346893083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása