És nem, nem a szoptatásról lesz szó :)) Egy kedves kismama ismerősöm mondta, írjak valami vicceset. Hát íme, ennyivel tudok szolgálni: az én drága kisfiam ma rájött, hogy a cumi, mint olyan, bizony nem az ő testrésze, hanem egy különálló képződmény. És hogy ez miért vicces? Mert valami ilyesmit csinált, mielőtt erre rájött:

Kicsit részletesebben a sztori:

Ádámon férjemmel pár hete jókat rötyögtünk, amikor észrevettük, kisbabánk annyira mégsem olyan okos, mint gondoltuk róla: Cumival a szájában teljes vehemenciával és ereje minden bevetésével próbálta betuszkolni szájába a cumisüveget. Egyszer. Kétszer. Tízszer. És... hát nem sikerült. Gondoltuk, segítünk neki, cumit kivettük, betettük, helyére cumisüveg és az egész tevékenység mellé szép tagolt, kellően gügyögős magyarázat, ami arról szólt, hogy a kettő együtt bizony nem megy, vagy cumi van a szájban, vagy cumisüveg. De hiába minden, baba nem értette. Végül persze a kaja nyert. Nyilván.

Folytatás: 

Ma vettem a tecsóban babának valami rúdra fűzhető sok karikát, gondoltam, meg tudja fogni, színes is, ha dobálja, hangja is van és csak 700 Ft, hát jól jön ez a háznál, biztos nagy sikere lesz. Lett is. Ádi tapizta, gurigatta, dobálta, lökte vígan a rudat és a karikákat. Ki is nézte a kedvencét, majd egy vad mozdulattal magához rántotta, nyál útján történő megismerés céljából. Igenám, de a szájában ott volt a cumi, a karikát nem lehetett bekapni... Az én kis okoskám nem sokat habozott, egyik kezében a karika, a másikkal pedig egy határozott mozdulattal kihúzta a cumit a szájából. Ádi nézte, nézte, hogy is van ez, egyik kezében valami, másikban is valami és a szájában érezhetően semmi. És akkor jött az első képen látható kifejezés. Aztán a kisfiam rájött, a cumi nem Ádám. És ennek bizony megörült nagyon. Valahogy így:

Örömében még fél óráig külön tanulmányozta a cumit. Mert érdekes lett. Mint különálló tárgy.

Tanulunk, fejlődünk.