2 hónapnyi anyaság elég volt arra, hogy rájöjjek, igaza volt mindenkinek akkor, amikor azt mondta, teljesen meg fog változni az életünk.

Nemrég olvastam egy vicces listát arról, hogy mi mindent nem tud az ember, amíg nem lesz szülő. Ezen felbuzdulva a teljesség igénye nélkül íme az én első két hónapos tapasztalataim alapján összeállított listám:

- a szülés tényleg fáj

- a fájdalmat tényleg elfelejted 

- a kisbabák születés után nem szépek, akárki akármit mondjon (pár nap múlva már alakulnak azért :))

- a szoptatás macerás 

- undor ide vagy oda, a pelenkacsere nem akkora para, mint azt az ember gondolná (kivéve néhány esetet, ami azért elfordulásra és mély levegővételekre késztet)

- a babahordozó és a babakocsi használata csak baba nélkül nehéz. Elég egy bőgő csecsemő és máris mindent sikerül gyorsan megoldani :)

- ha véletlenül rosszul pelenkázol, nem húzod ki a kis fodrokat, tuti, hogy a baba épp rajtad lóg, amikor erre rájössz (=elönt a kellemes meleg)

- hiába vásároltál szülés előtt egy raklap kisruhát, menet közben kiderül, hogy pont az nincs (megfelelő fazonban, méretben), amire szükséged lenne

- ha vendégségbe kell menni, az érkezési idő a beígért x helyett x+1 és x-1 óra közé tehető

- ha szeretnéd szépen felöltöztetni a babát, biztosan akkor fog bukni egy hatalmasat, amikor már minden új és tiszta ruhadarab rajta van

- ha szeretnél szépen felöltözni, a baba biztosan akkor fog bukni, mikor kész vagy és magadhoz öleled

- ha sietni szeretnél, a gyerek biztosan nem szeretne

- ha felébreszted a szoptatás közben elalvó babát, a következő szoptatásig tuti nem bírod elaltatni.

- sose gondolnád, hogy az altatás életed központi témájává válhat

- nincs általánosan használható altatási módszer és a saját gyerekednél működő technika kikísérletezéséhez is legalább másfél hónap kell

- az embereknek ezerféle baja lehet (gondolj csak saját magadra), így a kisbabának is. Szülőként mégis mindösszesen 5-6 "bajra" tudjuk az orvosságot, a többire tehetetlenség a válaszunk. Azért ez elkeserítő

- szülőként akármi történik veled, akármire gondolsz, a háttérben mindig fut egy külön gondolatfolyam, mely csak a gyerekről szól (jól van-e, ha épp nem látom, mit csinál, mit nem csinál, stb..)

- ha a csecsemőd jó alvó, akkor is fel kell kelned éjszaka a kidurranó mellek és az anya-parák miatt

- a pihenőszék altatásra nem jó, csak arra, hogy 5-max 20 percre lekösse a kicsit

- a légzésfigyelő csak akkor megnyugtató ha nem sípol. Amikor legelőször sípol, rájössz, hogy nem is tudod, mi lenne a teendő baj esetén. 

- a kisbabák képesek úgy aludni, hogy simán halottnak hiszed őket. Kell két-három alkalom, mire rájössz a különbségre

- ha nincs semmi baja a gyereknek, a dokik/védőnő akkor is tuti beparáztatnak valamivel

- a gyerek súlya és hossza sosem lesz "normális", ez megadja az állandó aggódás alapját

- ha nagy nehezen sikerül elaltatni a babát, tuti, hogy éppen akkor tüsszentesz/csengetnek/ordít fel a reklám a tv-ben, stb..., így kezdhetsz minden előröl (és másodjára már sokkal nehezebben fog menni)

- pár hónapos kisgyerekkel durva módon beszűkülnek a programlehetőségek

- elsétálni egyedül a sarki pékségbe felér egy kiadós kikapcsolódással

- ha átjön pár barát és te kölyökpezsgővel koccinthatsz (és esetleg néhány szót tudsz valakivel váltani nem gyerektémában), az már szuper bulinak minősül

- ha a terhesség alatt untad még saját magadat is a sok babatéma miatt, szülés után rájössz, ez egyre rosszabb lesz

- sose gondoltad volna, hogy a kaki, a pisi, a hüvelyed és a melled ilyen gyakori beszédtéma lesz a családodban, mindenféle szexuális töltet nélkül

- nincs büdösebb a visszabukott tápszernél

- a melltartóbetét nem lehet elég kicsi és formatervezett ahhoz, hogy ne kukucskáljon ki akármelyik melltartóból

- mostantól életed része lesz a kétnaponkénti mosás

- a gyerek rengeteget mosolyog már egy hónap után, de sosem a kamerába

- nem emlékszel egyik gyermekkori mondókára vagy dalra sem, ezért hülyeségeket beszélsz a csecsemőnek (amíg rá nem jössz, hogy a youtube a barátod :))

- hiába gondoltad, hogy te majd normális hangon fogsz beszélni a babádhoz, ez bizony nem így lesz: ugyanúgy fogsz gügyögni és nyávogni, mint a többi , korábban idegesítő anyuka

- a világ összes betegségét képes vagy vízionálni a baba egyetlen köhintésére vagy szomorú nézésére

- az aggódás és a félelem életed állandó részévé válik anélkül, hogy küzdeni tudnál ellene

- ha érezted már, hogy minden tagod fáj, az semmi ahhoz képest, ahogy a tested érzi magát az első hónap után

- szoptatós kismamaként mindent enned kell, hogy legyen elég tejed és tápanyag a babának, de mindezt oldd meg úgy, hogy az ételek fele tiltólistás (mert allergiát/hasfájást, stb okoz). 

- a napirendet nem te alakítod, hanem a gyerek éhsége. Minden mást az etetéshez lehet viszonyítani

- következetességed ellenére a baba még két hónap után se tudja, hogy etetés jön (a kutyákkal ellentétben), így az éhséget jelző első nyöszörgés és a cicire kerülés pillanata közt minden alkalommal üvöltésre számíthatsz

És a legfontosabb: hiába olvastál el több száz könyvet, hamar rá kell jönnöd, hogy saját gyereked ápolására és nevelésére nincsenek általános megoldások, minden tipp, tanács és trükk közül neked kell kitalálnod, hogy számotokra mi a jó. 

Ja és a fenti listán csak az röhög olvasás közben, akinek már van gyereke