Néha bosszantó, néha viszont lenyűgöző és megható érzés, hogy amikor én már minden lehetséges eszközt kilőttem Ádi hangulatának (óbégatás / remegés/ vörösödés) csillapítására és kudarcba fulladtak a kísérleteim, a cicire tevés előtt még mindig van egy mentsváram és reményem a baba csitítására: ez pedig nem más, mint APA.

Apa ugyanis varázslatos képességekkel bír. Olyan nyugodt, hogy nála a hisztis baba az esetek többségében pillanatok alatt édes, bámészkodó babává vagy alvóbabává változik. Olyan nagy a keze, hogy 1 karjában elfér az egész gyerek, a tenyerében pedig a kicsi teljes feje. (ezzel szemben nekem még egy kéz kellene ahhoz, hogy minden ponton biztosan ki tudjam támasztani a kis fejét).

Apa afféle apafaként funkcionál: lehet rajta lógni, lehet keresztbe feküdni a kezén, a lábán, az ölében, lehet rajta bármilyen kitekeredett pózban lazulni vagy éppen a kezén fejjel lefelé lógva szupermenezni, az biztos, hogy a baba imádja és jellemzően pár perc békés nézelődést békés alvás követ, ha apa közbelép. A kettő közti állapot pedig olyan hirtelen, hogy azon sokszor mégis meglepődünk. Ádi az egyik pillanatban még szemben ül apjával és bámészkodik, a következő percben pedig pár lapos pillantást és pislogást követően felveszi a totál kóma arcot (hátravetett fej, fennakadt szem, nyitott száj). És már alszik is. Csodálatos :)))

Anya pedig előszeretettel kihasználja apafa kedvező adottságait ;) Azért hogy ha nincs apa, akkor se essünk kétségbe, muszáj volt nekem is kitalálni valamit. A megoldás egy hordozókendő lett, ami első tesztre sikeresnek tűnik: csak belepakoljuk a játék utáni fáradságtól hisztis gyereket, egy kis cumi, egy kis séta, tánc, esetleg ringatás és jó eséllyel így is előidézhető a kóma állapot :DDD