Ahogyan egyre közeledünk A NAP-hoz, én egyre feszültebb vagyok és egyre több kérdés, kétség kavarog bennem. Érdekes módon nem a szüléssel kapcsolatban. Hanem azzal, ami utána következik.

Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a mi drága kisfiunkkal simán, együttműködve lemenedzseljük ezt a szülés dolgot, eddig is jól megértettük egymást, nem lesz itt gond :)

A szülővé válásra viszont egyre kevésbé érzem, hogy fel vagyok készülve. Voltak előzetes koncepcióim arról, hogy majd mit hogyan szeretnék csinálni, de minél többet olvasok, minél több információt szívok magamba (mint egy kisiskolás, aki vizsgára készül :), annál nagyobb a káosz a fejemben. 

Hogy mi aggaszt? Gyermekem jövője, személyisége, fejlődése, hogy normális legyen, mindenféle nagyobb, az életét megkeserítő lelki defekt nélkül, valamint hogy képes legyen eligazodni és saját értékeihez ragaszkodni ebben a bolond és eltorzult világban. És hogy mindez a mi felelősségünk.

Mi, az alapvetően gyarló, számtalan emberi hibával rendelkező leendő szülők, csak mi vagyunk felelősek azért, hogy viselkedésünk, nevelésünk hatására milyen ember lesz a kisfiunkból. És ez olyan nagyon nagy tehernek és egyben kihívásnak tűnik...

Izgalmas, hiszen kapunk egy "tabula rasa"-t, egy üres táblát, melyre a legfontosabb értékeket és normákat mi írhatjuk fel. Tőlünk függ, hogy a kicsinek mi lesz fontos és mi nem. De teher is egyben, hiszen sosem csináltunk még ilyet, honnan tudhatjuk előre, hogy adott helyzetekben jól fogunk-e hirtelen cselekedni, nem teszünk-e, mondunk vagy éppen nem mondunk-e ki olyan dolgokat, melyek örökké mély nyomot hagyhatnak a gyerekben.

Hogyan fogom tudni:

- a lehető leghatékonyabban megmutatni a legfontosabb dolgokat, alapértékeket?

- újra felidézni gyermek és kamaszkorom aktív képzelőerejét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy mindig a picinek megfelelő módon kommunikálhassak vele?

- elegendő ingert, információt adni neki mindig a megfelelő időben és módon, anélkül, hogy kifárasztanám/túlkorossá tenném/ne unatkozzon?

- mindig garantálni azt, hogy a hétköznapok feladatai és a munka mellett legyen rá elegendő figyelmem és az minden esetben 100%-os odafigyelés legyen?

- biztosítani, hogy eleget legyen velünk, a családdal és közben időben hozzászoktassuk az emberekhez, támogassuk a szocializációját, hogy nyitott, bátor kis emberkévé válhasson?

- megkímélni őt a minket körülvevő világ szörnyűségeitől, negatív hatásától?

- elérni azt, hogy kamaszként már olyan stabil gondolkodással és értékítélettel rendelkezzen, hogy képes legyen majd saját belátása szerint alakítani a sorsát, a barátságait és tudjon nemet mondani az ilyenkor szokásos veszélyeknek?

- megoldani, hogy egészséges emberi kapcsolatai és párkapcsolatai legyenek, normálisan viszonyuljon a szexualitáshoz, a nőkhöz és eligazodjon az emberi érzelmek kusza világában?

- és egyáltalán: hogyan tudom őt afelé terelgetni, hogy egy boldog felnőtt váljon belőle?

Ugye milyen sok feladat és milyen súlyosnak tűnik? Annyit tudok előre, hogy mindenki felneveli valahogyan a gyerekét, szóval az, hogy felneveljük, nem kérdés. A "hogyan" már inkább, de bízom benne, hogy én is és a férjem is rendelkezünk olyan érzelmi és logikai intelligenciával és humorérzékkel, amire majd támaszkodhatunk és ami szilárd alapot ad ahhoz, hogy nagyon ne ronthassuk el :)