A 18. hét valami olyat hozott, amit azt hittem, elkerülök. Mindenki a terhesség jeleként beszél a megnövekedett étvágyról. Hát az semmi ahhoz képest, ami a második harmadban tör az emberre :)

A jelenség velejárói:

- olyan nincs, hogy nem eszek akkor, amikor szükségem van rá. A szervezetem jelez és max. 15 percem van kielégíteni a vágyat.

- a reggeli ébresztőm ezentúl nem az óra, hanem valami mélyről jövő belső késztetés arra, hogy egyek. A megoldásom jelenleg egy reggel 6-kor félig csukott szemmel bekanalazott joghurt, majd utána még egy kis alvás immár nyugodtabban :)

- amit pedig sosem képzeltem volna: boldoggá tesznek a gyümölcsök. És a zöldségek. És az egészséges dolgok. Engem. Aki heti 1-2 chips, a pizza, a gyros, a hús-minden-mennyiségben legjobb barátja volt eddig és a zöldségeket szükséges rossznak tartotta, gyümölcsöt pedig akkor evett, ha valaki (anya) előtte megmosta, megpucolta, felvágta. Most pedig el sem tudom képzelni a napom egy kis zöldségleves, uborka,, 1-2 banán, eper, cseresznye, stb nélkül. Mindezt teljesen magamtól. Valamire tanítani akar ez a gyerek :))))

- a zöldség és gyümölcsigényemet támogatandó 1 hét alatt szert tettem egy szuper párológépre és egy multifunkciós turmix-gyümölcscentrifuga-zöldségaprító gépre, amikkel felvértezve már csak a képzelet szabhat határt a szuperegészséges táplálkozásunknak :D

Korábban mikor a gyereknevelés, gyerekvállalás eszembe jutott, és a vele járó változásokra gondoltam, a leginkább fájlalt dolgok közé tartozott, hogy meg kell majd tanulnom rendszeresen és egészségesen táplálkozni a gyerek érdekében és nyilván hogy példát is mutassak. Sosem tudtam elképzelni, hogy fogom ezt majd kivitelezni. Nos, a baba kiválóan megoldotta az átszoktatást, szó nélkül elégítem ki az igényeit már most.

Mi lesz még később... ;)