1. jelenet

Leesik a földre és darabokra törik egy hógömb. A padlón minden csupa víz és üvegszilánk. Erélyesen mondom a gyereknek, hogy maradjon távol a helyszíntől, míg fel nem takarítok. Mivel egyszer már volt hasonló eset és ott is nehezen hallgatott rám, most egy ideig (tanult a korábbiból!) tisztes távolból figyeli, ahogy összeszedem a romokat. De ahogy a felszedett üvegszilánkokkal elszaladok a kukához, ő azonnal a víztócsa közepén terem és tudományos-komoly fejet vágva, közben kérdőn-saját önállósága és ellenállása teljes tudatában rám néz és közli:

"Akkor én most belelépek a vízbe. És vizes leszek. És pancsolok."

Én pedig mielőtt felkapnám és anyai intelmekkel, szidalmakkal ellátnám, amiért megszegte az utasításaimat, gyorsan az asztal alá bújok valami után "matatva" és jól a markomba nevetve. 

2. jelenet

Építünk, legózunk elmélyülten órák óta. Szélerőművet építünk, de olyat ám, ami nem törik szanaszét ha Ádám felrobbantja (Amióta látott szélerőmű felrobbantós videókat, mindent szeret felrobbantani. Még nem tudom, hogy fogom ezt megmagyarázni az oviban :). Szóval építünk, aztán robbantunk. Az egyik robbantás után én kezdem el helyette összeszerelni a szélerőmű lapátjait. 4 lapátot tennék, de ő rám szól: "Nem. Csak sima legyen". És elvesz kettőt, a maradék kettő egy hosszú egyenest alkot, ez tehát a 'sima'. A félretett két lapátot azonnal összenyalábolja "Ezek most nem kellenek" felkiáltással és viszi is őket a legós nagy dobozba. Áll-áll pár pillanatig a doboz fölött, majd kérdően rámnéz: "Tegyük rá a tetejét". Mert bizony a teteje nem volt rajta a dobozon, félre volt dobva a sarokba. Az én rendszerető fiam ezt gyorsan nyugtázta és addig nem tudta otthagyni a helyszínt, míg rend nem lett. Imádom :)

3. jelenet

Fürdéshez készülődünk, előre beharangozva a hajmosást, amit Ádám utál. Így próbál minket jobb útra téríteni: "Nem szeretek fürdeni. Ne fürödjünk. Inkább építsünk még szélforgót apával". Hát lehet erre nemet mondani? :) Persze, hogy lehet, de előtte építünk még egy kicsit ;) A gyerek azóta is egy saját maga alkotta legó-szélforgót visz magával mindenhová, így aludni is. Elképesztően cuki, hogy még mielőtt végleg kidőlne, párszor szétszedi és összerakja a kockákat. Aztán egyszercsak lehanyatlik a keze, elalszik, én pedig óvatosan az ágya mellé teszem a szent szélforgót.