Ádám beszél. Nem csak szavakat utánoz, szavakat mond. Sokat már nagyon szépen, tisztán. A többit egyelőre csak én és a közeli család érti :) Szavakat mond egymás után, amiből mondatok állnak össze. Dönt, vitatkozik, közöl, gondolkozik, emlékezik. Verseket, mondókákat mond. Megdöbbentő az ügyessége és a gyorsaság, ahogy ragadnak rá a szavak. Nagyon-nagyon élvezem. Egész nap karattyol. A babakocsiban végigbeszélgetjük az utat. Alvás előtt együtt meséljük el a napját. És még nincs másfél éves. Leírhatatlanul büszke vagyok rá és leírhatatlanul jól szórakozom :D. Másrészt végre eljött az az idő, hogy értem, mit szeretne, így végre okkal mondhatok nemet. És végre tudom, mikor van tényleg baj és mikor csak az a baj, hogy ütközik az akaratunk, elképzelésünk. Innentől lehet elkezdeni igazán a nevelést, azt hiszem. Hát el is kezdtük :)
A beszéd számtalan vicces, másnak talán semmitmondó, de a mi napjainkat felderítő pillanatot hozott magával, íme néhány az elmúlt napból:
1) ITT
Én: Ádám, hol van apa orra?
Ádám: Itt (és ezzel együtt villámgyorsan és jó mélyen belenyúl apja egyik orrlyukába. Mondjuk ez inkább csak nekem vicces :))
2) JÓ
Én: Ádám, megyünk a bölcsibe.
Ádám: Jó.
3) MENJÜNK
Nagyszülőknél vagyunk, Ádám egyszercsak nekiáll tolni a babakocsit és közli: Menjünk. Aztán a biztonság kedvvért rendszerint el is köszön: Pápá. Viszlát. :) Otthon ha nem indulunk el időben sétálni, hozza a cipőmet, a cipőjét, felmászik és beül a babakocsiba és közli: Menjünk.
4) MONDTAM
Bölcsiben van egy veszélyes beton lejtő, ahonnan le akarom tiltani Ádámot, mert nyilván teljes sebességgel szágold le róla. Hetek óta játsszuk, hogy háromszor rászólok, ha nekiindul, hogy ne menjen fel, harmadszorra ha nem hallgat rám, hazamegyünk. Legutóbb megvolt már az első és a második figyelmeztetés is. Ádám viszont harmadszor is felment. Félúton megáll, rámnéz, nevet és azt mondja: Mondtam. Aztán megfordul és felszalad. Utánamegyek, felveszem, mondom neki, hogy "Mondtam Ádám, ha harmadszor is felmész, mennünk kell haza". Ő erre: "Mondtam. Pápá." Tudja a kis vacak :)
5) KINYIT-BECSUK
Ez a menő nálunk mostanság. Mindent kinyitni és becsukni. Hozzá mondani, hogy "Kinyit-becsuh". Kinyitni az ajtót, az ablakot, a kocsiajtót, a kerítést, a lábunkat, a kezünket, a kupakot, a dömper tetejét, mindent az ég világon. A legcukibb, ahogy leül egymaga a szőnyegre és teljes figyelemmel, boldog mosollyal és koncentrációval játszik: a kinyújtott lábát terpeszbe nyitja, majd összezárja, ezt legalább ötvenszer és közben mondogatja magának, hogy "Kinyit- becsuh" :)
6) KATICA
Sétálunk az utcán, megállunk a piros lámpánál. Ádám észreveszi és boldogan elkiáltja magát: "Katiccaaa" :)
Hát ilyenek. Nemsokára pedig jönnek a kérdések, a miértek, a miezek. Alig várom :)
