A videót facebook-on küldte egy kedves kismama ismerősöm, mondván, jót lehet rajta sírni :) Nekem ennél többet jelent.

Muszáj volt megosztanom. Azért, mert emlékeztet arra, hogy mennyi mindent köszönhetünk az orvostudománynak és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan világba születtünk, ahol lehetséges, hogy egy ilyen kis emberpalánta életben maradhasson.

Ahol lehetséges volt, hogy a fiunk megfoganjon és a pocakomban maradjon megfelelő ideig. Ahol lehetséges volt, hogy a születés közben fellépő betegség ne hagyjon nyomot rajta, csak egy keserédes-fájó-hálás emlék maradhasson az a 10 nap a koraszülöttosztályon.

Akármi történt is, nagyon sokmindent köszönhetünk az orvosoknak, az orvostudománynak és a sorsnak/Istennek, ki minek nevezi. És ezt sosem fogom elfelejteni. Mert emlékeztet rá minden pillanat, amit a kisfiammal és a családunkkal tölthetek.

KÖSZÖNÖM