Tegnap a sógórnőm nagyon találóan megfogalmazta, mi olyan furcsa Ádiban, miért más, miért tűnik aktívabbnak, energikusabbnak, sőt fárasztóbbnak, mint a vele egykorú gyerekek:
Azért, mert a fiunk nem járni tanult meg, hanem szaladni :DDD
És tényleg. Nem igazán látni tőle azt a hagyományos totyogást, amitől togyogókor a totyogókor, csak elvétve hajlandó a kezem megfogva sétálgatni, sokkal jobban szeret A pontból B pontba és onnan C és D és ... pontokba szaladni.
Mintha mindig attól félne, hogy lemarad valamiről, pont mint:
A) az anyja, aki igazi Ikrekként már annak gondolatától is kiborul, hogy lemarad valamiről
B) a nyúl az Alíz Csodaországban című meséből :)
