Komolyan, van egy ilyen hűtőmágnes a hűtőmön, csak hogy mindig emlékezzek, mik is a korlátaim :) (vagyis volt, le akartam fotózni illusztrációként a poszthoz, de sehol nem találom, feltételezem a hűtőmágnes guru gyerekem a hibás, ő kavarhatta el valahová)

Én ezzel az állítással amúgy teljesen egyetértek és mivel minimális háziasszonyi géneket örököltem, tökéletesen boldog is voltam ebben az állapotomban. Szeretem anyu főztjét, de a rendelt kaját is és szerencsére a férjem sem válogatós :) Eddig két opció közül választottam főzés kapcsán, mivel csak amolyan hangulatszakács vagyok: 

1) Van kedvem főzni - általában hideg, otthonülős hosszú hétvégéken vagy alkalmakkor, ha kell, szuper dolgokat tudok rittyenteni. Persze igazi hangulatszakácsként nem ám receptből, az csak inspiráció. Inkább amolyan, mit találunk a hűtőben, szekrényekben és abból mi finomat lehet összehozni alapon. Még szórakoztat is a dolog. Ha van hozzá hangulatom.

2) Nincs kedvem főzni - ez a jellemzőbb :)

No de mostanság a baba fejlődése miatt (és mert az anyja vagyok és mégiscsak nekem kell táplálnom őt) egyre többször találkoztam azzal, hogy Nincs kedvem főzni, de muszáj. Beletörődtem hamar, no, mert valljuk be, nem nehéz egy 4-9 hónaposnak főzni:

- a választható alapanyagok listája véges, így könnyű kitalálni, melyik nap mit hogy kombináljunk, hogy lehet keverni az ízeket úgy, hogy a babának is jó legyen.

- az elkészítés módján viszont szerencsére nem kell agyalni, gyakorlatilag minden elkészíthető max fél-1 óra alatt főzéssel együtt: pucolsz, szeletelsz, párolsz, turmixolsz. Kész is van a babakaja :) A pároló/edény/turmixgép mosogatása emellett mondjuk még plusz fél óra, de azt csak kibírja az ember, pláne ha több napra készít ételeket.

Viszont:

9-10 hónapos kor körül a gyerek már jellemzően eszi a darabosat (a képen Ádi az étteremben épp túrós palacsintát kissé illetlenül :). Mit eszi, a püré már fúúúj, az kell, amit a mami és a papi eszik.

DE! Most jön a csavar, elárulom: minimum egy éves koráig még nem eheti azt, amit a mami és a papi, nem ajánlott a tej, a méz, az erős fűszerek és még oly sok más (persze szoktatjuk szépen az ízekhez és csak-csak megkóstol egy kis pörköltet, palacsintát, de azért nagy dózisban adni még nem éppen támogatott). Enne már a baba mindenféle nyalánkságot is, csak gyorsan be kéne dobni valamit tízóraira, uzsira, hogy kibírja két főétkezés között, de vajon mit? A kölesgolyón kívül egészséges, nem ártalmas rágcsálni, nassolnivalóval (ami nem igényli a pucol-reszel-párol szentháromságnyi munkát) nem igazán találkozni, lehet választani krémtúró és túrórudi egyéb nyalánkságok közül, ha nem akar kreatívkodni az ember. Ez pedig ugye nem valami jó döntés egy cseperedő gyerkőc esetében, akarom mondani, nehogymár 10 hónapos korában elkezdjük adni neki az édeset, az adalékanyagosat, a tele-E-cuccokat... ráér még arra később is, ha oviba/bölcsibe/nagymamák kezébe kerül :)))

Szóval ha nem akarjuk már egy éves kora előtt elrontani a gyerek étkezését és ízlésvilágát, nincs más hátra, főzni kell. Meg sütni (legalábbis nálunk, mert kiderült, Ádám odavan a süteményért, naná :)). Őszintén, bár tudom, nincs más választásom, ennek azért annyira nem örültem elsőre. Pláne azért mert az erre szánt időt az oly értékes és jól beosztott nappali alvásidő vagy az éjszakai munkás műszak helyére kellett beütemeznem. Elsőre annyira nem fűlt a fogam az egészhez, hogy jó vállalkozó lévén azonnal kitaláltam egy céget és szolgáltatást, ami megoldaná a dolgokat és főzne helyettem, 1 nap alatt összedobtam rá egy rövid stratégiai és üzleti tervet :) 

Aztán jött anyukám. Pár napig nálunk volt, és olyan sütit sütöttem vele, olyan főzeléket kutyultunk össze és olyan nasikat találtunk ki, hogy Ádi ezen a héten a boldogabbnál is boldogabban cuppogott és hümmögött minden étkezésnél. Öröm volt nézni. Jóleső, felemelő érzés. Mert megérte dolgozni azért az arcért, azért a mosolyért, azért a hümmögésért és elégedetten, jóllakottan hátradőlésért a székben :) Szóval úgy döntöttem, felveszem a harcot és bendítom az anya, mint háziasszony, de legalábbis szakács üzemmódot. 

Aztán meglátjuk, anyám jobban főz-e? :)

/és belőlem is egyél-igyál-egyél-igyál mami lesz-e /