Hát végleg vége annak az időnek, amikor az ember lerakja a gyereket és ő ott marad. És azt csinálja, amit mi szeretnénk. Kisbabából, csecsemőből tipegő lett. Igazi kisfiú.

Még egy év sem telt el, mégis beigazolódni látszik minden előzetes, a terhesség során a fiamról alkotott elképzelésem: bizony, el kellett fogadnom, hogy az én gyerekem "hiperbaba" születése után is, mindennel, ami ezzel jár :)

Hipergyorsan fejlődik, 9 hónaposan elindulni ritkán szoktak a babák, olyannyira, hogy alig kaptam a kis törpe lábára való járós cipőt. (persze végül sikerült találnom megfelelőt, de az áráról nem szeretnék beszélni :)

Hipergyorsan tanul, ha megmutatok neki valamit, okos szemeivel néz, elemez, majd kérésre azonnal utánoz. Ha új játékokat találok ki, másodpercek alatt felfogja a játékszabályokat és másnap is emlékszik rá, sőt, ő kezdeményezi újra a játékot. A mesekönyvekkel és oktató könyvekkel nem tud betelni, nem lehet eleget és elégszer olvasni neki. Ha olvasni szeretne, odahozza hozzám a könyvet és az ölembe ejti. Ha olvasás közben mással beszélek vagy elbambulok, megfogja a kezem és ráteszi a könyvre. Könnyekig hatódok magamban ilyenkor, minden egyes alkalommal :)

Hipersokat beszél, persze a maga kis babanyelvén, de folyamatosan karattyol vagy kiabál vagy tülköl (nincs rá jobb szó, komolyan :)). A 'pápá' már tök stabilan megy, tudja, mikor kell használni, ha mondják neki, válaszol, reagál, sőt mondja magától, ha megunt valamit, ha menni akar, ha befejezettnek/lezártnak tekint adott tevékenységet, időtöltést. Döbbenet. Lehet ezt első szónak nevezni vagy várjam meg a mammát? :)) Az is megy amúgy, ha kilépek a képből, és ez pont nem tetszik őfelségének, jön utánam és sírdogál és szívfájdítóan dünnyögi, hogy "mammmamma"... 

Hipersokat mozog, egész nap, megállás nélkül jár fel-alá, úgy fogalmaznám meg, hogy olyan, mint egy kis méhecske, csak csinálja a dolgát, megy virágról virágra, itt is pár perc, ott is pár perc, hosszan megülni sehol nem kell, mindig halad, dolgozik, fut, lépeget, mászik, tesz-vesz. Az én gyerekem folyton izzadt és nem azért, mert nem tudom öltöztetni :) Nekem az, hogy sokat mozog, fel sem tűnik, hozzászoktam ahhoz, hogy egész nap csinálunk valamit és hogy mindig figyelnem kell rá, nem zavar, élvezem, sőt, egyszerűen imádom, ahogy nyiladozik a fiam értelme és akarata és ahogy egyre ügyesebb, egyre jobban hasonlít egy emberre :))) És hogy sokat mozog, folyton jön-megy? Jó az, minden érdekli, így tanul. Másrészt muszáj, hogy mozogjon, mert a megfigyeléseim szerint ha nem fárad ki fizikailag, nem akar/tud elaludni sem, akkor csak kínlódunk. Bezzeg egy jó alapos játszóterezés után simán megy az alvás. Örül baba is, mama is :) Mások viszont el vannak képedve Ádi hiperségén és még engem sajnálnak/féltenek, hogy hogy bírom és hogy úristen, mi lesz, ha már tényleg önállóan járni, szaladni fog :) Mi lenne? Anya még fogy egy kicsit, nem árt az :)))