Mert készülünk a nyárra :) Ez egyelőre abból áll, hogy otthon gyakoroljuk a nyári kellékek hordását: én babára szemüveget rá. Baba szemüveget lekap, megesz. Én kalapot babára rá. Baba kalapot lekap, megesz. Ésígytovább. Legalább a kevesebb ruhát szereti. Meg én is, hogy eggyel kevesebb rétegnyi harcolnivalónk van öltözésnél. Hát még hogy fogom szeretni az egy szál pelenkában rohangálós időt :)) 

A mókázás mellett persze kemény munka is folyik: Ádi éjt nappallá téve igyekszik még jobban önállósítani magát: jelenleg a földön hátrafelé sírva kúszás (mérges a lelkem, mert távolodik a játéktól ahelyett, hogy elérné), az állandó és megunhatatlan üldögélés és az anyán, mint újonnan felavatott anyafán történő felmászás a divat. Utóbbinak már kezdenek külsérelmi nyomai is lenni. Rajtam :))) Ádi, a mi kis erő-benőnk komolyan veszi a kapaszkodást :)